Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, de mindig félretoltam. Azt hiszem, eleinte azért, mert azt gondoltam, hogy francia a szerző. Erre nem vagyok büszke, mert tudom is, hogy hülyeség emiatt nem belefogni egy könyvbe, hiszen végül is nem csak az amerikai vagy az angol szerzők tudnak nagyszerűt alkotni. Aztán később rájöttem, hogy nem erről van szó, akkor viszont azért nem fogtam bele, mert azt gondoltam, hogy fiatalabbaknak van. De most végre elhatároztam magam, és elolvastam. Ideje volt
"Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket."
Kit ne vonzana Párizs? Szerintem egy olyan város, amely mindenkinek rajta van a bakancslistáján. Ráadásul egy romantikus történet Párizsban... nem is értem, hogy miért nem vágtam bele hamarabb.
Anna egy olyan karakter, akivel nagyon könnyű azonosulni. Okos, kedves, vicces, ugyanolyan szorongásai vannak, mint a legtöbbünknek, valamint ugyanolyan félelmei, és igen, hibái is. Nagyon szerettem a humorát, és azt is, hogy annyira emberi és közeli volt. Hogy végig próbált egyensúlyozni a barátság és a szerelem között úgy, hogy senkit ne bántson meg, de közben meg a saját boldogságáért is küzdjön. Nehéz dolga volt, egyrészt a barátnő, másrészt pedig Meredith miatt is. Ráadásul ott volt Bridgette ügye, ami szintén bonyolult volt, és ugyan eleinte nem a legjobban kezelte, de a regény végére jó irányba fejlődött, és belátta a tévedéseit. Szép volt végigkövetni az alakulását.
Étienne St. Clair egy nagyon kedves fiú. Érdekes és merész ötlet volt, hogy kivételesen nem egy égimeszelőért rajong minden lány, hanem egy alacsony srácért, aki még a lánynál is kisebb. Megszoktuk már, hogy a férfi főszereplők mindig magasak és tökéletesek, de ő pici is, ráadásul ferde az alsó fogsora is, és mégis, mi is éppen annyira bele tudtunk zúgni, mint bárki más. Ezzel együtt neki is vannak hibái. A félelme, hogy egyedül marad, egy idő után bosszantóvá tudott válni, mert ez akadályozott meg mindent, aminek meg kellett volna történnie. De talán jobb is, hogy így alakult, mert a végére igazán és őszintén megismerték egymást, és egyébként is szeretem az olyan történeteket, ahol barátként kezdenek, és ebből alakul át valami mássá. Még ha ebben az esetben azért ez nem is egészen így volt...
Igazán aggódtam, hogy vajon mi lesz Meredith sorsa, mert olyan kedvesnek és jó barátnak lett ábrázolva, hogy nem akartam, hogy sérüljön. Ez persze valamilyen szinten elkerülhetetlen volt... Rashmit eleinte nem kedveltem, de ahogy kezdett egyre emberibb és barátságosabb lenni, valamint megértettük, hogy miért olyan, amilyen, nagyon jó karakter lett. Josh-sal édes párt alkottak, habár a fiú tipikusan olyan karakter, akiből a való életből is rengeteg van. Vicces, szórakoztató és barátságos, de nem eléggé érett ahhoz, hogy belássa, hogy mi is a fontos. Pont azért volt ilyen jó a karaktere, mert nagyon reális volt. Amanda tipikus gonosz karakter, ami szinte nélkülözhetetlen minden egyes fiataloknak szóló könyvben. Attól még jó volt őt utálni. Dave... benne csalódtam. Elég nagyot. Pedig egyébként nem lett volna vele semmi problémám, még szimpatikus is volt, de aztán nem jó irányba változott.
Egy plusz, amiért nagyon élveztem a könyvet, hogy kicsit visszaidézte nekem a Szent Johanna Gimi hangulatát. Nem tudom, hogy azért-e, mert ott is sok szó van Párizsról, vagy mert Anna karaktere hasonlít egy kicsit Reniére, vagy mert kis létszámú iskoláról szólt, de kicsit olyan volt, mintha újból abban a világban kalandozhatnék, amit pedig imádtam, úgyhogy ezt is nagyon élveztem. Szuper volt, hogy ellátogathattunk mi is egy csomó nevezetességhez, a leírások alapján szinte már úgy is érezhettük magunkat, mintha mi is ott lennénk Párizsban. Valamint a mozi imádata is jó ötlet volt, ez sem egy mindennapi fordulat.
5/5 pont
Nagyon kedves és édes történet volt. Imádtam, ahogy a szerelmesek évődtek, veszekedtek, kibékültek, barátkoztak, aztán átalakultak. Szerintem minden romantikus lelkű ember örömét lelné abban, ha így találhatna rá a szerelemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése