Julianne Donaldson: Edenbrooke

Miután tegnap újraolvastam az Éhezők viadala trilógia utolsó részét (amiről nem tudnék értékelhető kritikát írni), nagyon vágytam egy olyan könyvre, ami kis gyógyírt nyújt elkínzott lelkemnek. Erre a feladatra, úgy gondoltam, az Edenbrooke tökéletesen alkalmas lesz, hiszen a tartalomból és az értékelésekből is egyértelműen kiderült, hogy egy kedves romantikus történet lesz.

Abbi Glines: Te vagy nekem a tűz

Nem értem magamat. Abbi Glines-tól eddig négy könyvet olvastam, ebből négy nem tetszett. Mégis, amikor végre hozzájuthattam a könyvet, úgy megörültem, mint egy kisgyerek a játékának, előrevettem az olvasási listámon, komolyan, kíváncsi voltam rá. De miért? Milyen alapon?

Jandy Nelson: Neked adom a napot

Hála az égnek, hogy egy szaktársamnak megvan a könyv! Hála az égnek, hogy túlestem életem első zh-in, és végre volt időm elolvasni. Hála az égnek, hogy el is olvastam!

D. Nichole King: Love Always, Damian

Nem ez lett volna a következő választásom olvasmánynak, de az időm végül úgy alakult, hogy muszáj volt előrébb hozni. Pedig féltem tőle. Rettegtem. Főleg azért, ahogy az előző résznek vége lett. Tudtam, hogy ez valami teljesen más lesz, és azt éreztem, hogy akármennyire is imádtam az első részt, a másodikat talán már nem fogom. Aki nem olvasta az első részt, annak az egész post spoileres lesz!

D. Nichole King: Love Always, Kate

Annyiféle könyvet írtak már leukémiás betegekről. Olyan sok fajta beteg embert szerettünk meg, hogy aztán végigizguljunk értük köteteket. Azt gondolnám, mindegyik egy kaptafa, mindegyik ugyanolyan, ha egyet olvastál, akkor mindet. És mégsem. Mindegyikben van valami különleges, valami, amitől más, mint a többi. Ezt a könyvet úgy találtam meg, hogy ingyenes volt az Amazonon, ráadásul Goodreads-en nagyon jó értékelése volt. Mégis halogattam az olvasását, mert várható, hogy az ilyen témájú könyvek megterhelik lelkileg az embert. Ez törvényszerű.