Jessica Park: Lélegezz velem!

Pont nem rég írtam egy másik könyvéről az írónőnek, amit, ha jól emlékszem, végigdicsértem, és teljesen oda meg vissza voltam az írónőtől. Nem is kérdés, hogy belopta magát a szívembe, úgyhogy amilyen könyve megjelenik, azt én szeretném is elolvasni, mert imádom ahogy, és amit ír. Ezzel együtt viszont azt is meg kell említenem, hogy stílusában merőben különbözik a Lélegezz velem a korábbiaktól, de ez nem jelent még értékítéletet. Csak más.

Penelope Douglas: Nélküled

Emlékszem, hogy az első részről, a Szívatásról milyen sok jót olvastam, mire a kezembe került, és arra is emlékszem, hogy megfelelt az elvárásaimnak, sőt! Tény, hogy másra számítottam, de egyáltalán nem rossz értelemben. A Nélküledről viszont nem hallottam annyi mindent, sőt, csak annyit tudtam, hogy ugyanaz a sztori, csak Jared szemszögéből. Viszont maga a karakter is annyira izgalmas, hogy még ha azt is mondják, hogy teljesen ugyanaz a sztori lesz extrák nélkül, valószínűleg akkor is elolvastam volna.

Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák

Előrebocsátanám, hogy nagyon tetszenek Rachel Gibson könyvei. Pont megfelelnek arra, amire szánták őket: tökéletes kikapcsolódás nőknek, nem kell rajtuk gondolkodni, van benne egy csomó, érzéki romantika, tesztoszteron óriások, élvezhető párbeszédek és szereplők, szóval tök jók. De... mert most van egy de is. Már a fülszövegről eszembe jutott, hogy nagyon ismerős a sztori. Bíztam benne, hogy csak én kötöm össze nagyon a kettőt. Hát...

J. R. Ward: Árnyékok

Olyan nagyon régen olvastam már Ward-ot, hogy oda meg vissza voltam az örömtől, hogy végre visszakapok belőle egy kicsit. Az Ulpius csődje után az egyik legnagyobb bánatom éppen az volt, hogy a Fekete Tőr Testvériség így talán el fog veszni, de valójában számítani lehetett rá, hogy valamelyik másik kiadó felkarolja. Ha egy sorozat annyira sikeres, mint a FTT, akkor megéri kiadni.

Lisa De Jong: Amikor esik

Nagy elvárásokkal ültem neki a könyvnek. Olyan szép a borítója, tetszik a címe, és a tartalom is előrevetíti, hogy mennyi mindenen mennek keresztül a szereplők. Végül nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, de hát nem az az egész szépsége?

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, de mindig félretoltam. Azt hiszem, eleinte azért, mert azt gondoltam, hogy francia a szerző. Erre nem vagyok büszke, mert tudom is, hogy hülyeség emiatt nem belefogni egy könyvbe, hiszen végül is nem csak az amerikai vagy az angol szerzők tudnak nagyszerűt alkotni. Aztán később rájöttem, hogy nem erről van szó, akkor viszont azért nem fogtam bele, mert azt gondoltam, hogy fiatalabbaknak van. De most végre elhatároztam magam, és elolvastam. Ideje volt

Huntley Fitzpatrick: Életem a szomszédban

A Vörös Pöttyös könyvek mindig is nagy kedvencek voltak, és szerintem azok is maradnak. Habár talán ezt el lehet mondani az egész Könyvmolyképző Kiadóról is, mert valahogy mindig azokat a könyveket adják ki, amik minőségileg és történetileg is rendkívül igényesek. Ezért is nem félek soha belefogni semmibe, amit ők adnak ki.

J. Lynn: Bízz bennem

J. Lynn, Jennifer L. Armentrout - mindegy, hogy hívják, minden néven imádom, amit ez a nő kiad a kezei közül. Mondjuk valamiért egyre kevesebb kedvvel nyúlok azok után, amelyek ugyanazt a történetet mesélik el, csak más nézőpontban. Nem mintha nem lennének többségében jók és érdekesek, meg tele teljesen új jelenetekkel, mégis úgy érzem, mintha csak még egy bőrt akarnának lerántani egy sikeres történetről. De azért természetesen örömmel vettem kézbe a könyvet.

M. Leighton: Rajtam áll

Tulajdonképpen engem ez nem is érdekelt. Elolvastam az első részét, egynek elment, de nem igazán hozott lázba. Ez is már egy ideje az elolvasandók között csücsült, mert mégiscsak folytatás, de nem éreztem különösebb késztetést, hogy átrágjam magam rajta. Aztán ma nem volt sok időm, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy rövid kötet fér csak bele, ezért választottam őt.

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Voltaképpen van abban valami nagyszerű, ha valaki több műfajban is képes alkotni, és mindegyikben megállja a helyét. Ez a második könyve, ami megjelent, és teljesen más a stílusa és műfaja is, mint az elsőnek, és ami igazán elismerésre méltó, hogy mind a kettő jól sikerült.