Jessica Park: Celeste bolondulásig

A 2014-es évem egyik legnagyobb meglepetés a Szeretni bolondulásig volt. Elkezdtem, mert érdekelt, de nem vártam tőle túl sokat, mert nem hallottam róla korábban. Aztán viszont olyan édes, szeretetreméltó karaktereket ismertem meg, gyönyörűen kiforrott írói stílussal, hogy teljesen elvarázsolt. Celeste pedig már akkor is egy igazi egyéniség volt, egy nagyon is különleges karakterrel, akiről az ember mindenképpen még többet akar tudni.

Joss Stirling: Misty

Egészen pár héttel ezelőttig nekem fogalmam sem volt arról, hogy a Lélektársak sorozatnak van folytatása is. Én azt gondoltam, hogy az első három rész jött, látott és győzött is - merthogy imádtam őket - de azért intsek nekik könnyes búcsút, mert többet nem látom őket. Erre megtudtam, hogy itt van nekünk egy Misty is, sőt, később lesz Angel-ünk és Summer-ünk is. Igazán boldoggá tett a hír!

Alessandra Torre: Sötét hazugságok

Ha azt hittem, könnyed kis olvasmány lesz, tévedtem. Azt gondoltam, hogy valami kis tingli-tangli történet lesz hűtlen nőkkel, szexi pasikkal, amiknek ki tudja, mi lesz a vége. Azt gondoltam, ilyen egyszerű lesz az egész. Milyen messze is voltam az igazságtól!

Anna Todd: Miután boldogok leszünk

Azt hittem, azért olvasom, mert utálom, és végre túl akarok rajta lenni. Bele se gondoltam, hogy ez mekkora baromság, miközben van egy csomó könyv, amire még csak nem is mondtam azt, hogy milyen rossz, mégis félbehagytam a sorozatot, mert egyszerűen nem érdekelt. Ez viszont? Érdekelt. Végigszidtam ugyan az első három részt, semmi jót nem mondtam róluk, de valami oka kell, hogy legyen annak, hogy mégsem adtam fel, és az nem a mazochizmus.

Meg Cabot: Proposal

Fun fact: a könyvmolyság útján a Mediátor sorozat indított el. Ha az a könyv nincs, illetve ha az akkori legnagyobb elégedetlenségemre meg nem kapom az első részt, ki tudja, mikor találtam volna rá a könyvekre. Szóval mindig örök kedvenc lesz, egyrészt az élmény miatt, másrészt pedig azért, mert fantasztikus könyvsorozat.

C. J. Roberts: Epilógus

Tény, hogy az első két könyv olyan világba vezetett, amelyben gyűlölnék élni. Tény, hogy ettől függetlenül ittam az írónő szavait, gyomorforgató kíváncsisággal fordultam a kegyetlenségek felé, és el is vártam, hogy egyre csak fokozódjon a sok ocsmányság. És tény, hogy baromi kíváncsi voltam az utolsó részre.

Maggie Stiefvater: A bűnös

Nem akarom elhinni, de a sorozat harmadik - és akkor még utolsónak hitt - részét 2011-ben, azaz több, mint négy éve olvastam. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő. Mindenesetre akkor azt gondoltam, hogy az volt a búcsú, mindenki megkapta a lezárást, és elengedhetjük a szereplőket, akik olyan kedvessé váltak számunkra. Úgyhogy amikor megtudtam, hogy Cole és Isabel is megkapja a saját történetét, egyszerre dobódtam fel, és kezdtem el aggódni, hogy ne legyen rossz hatással az első három részre, mert számomra nagyon kedves történet volt. Ennek ellenére egy percig sem volt számomra kérdés, hogy elolvasom-e, vagy sem.

C. J. Roberts: Megigézve a sötétben

Nagyjából pont egy éve olvastam el az első részét. Nagyjából pont egy éve várom tűkön ülve, hogy olvashassam a folytatást, mert az előzőt imádtam. Nem pont olyan volt, mint amire számítottam, igazából egy kicsit talán még kevésbé is volt durva, de nem bántam. Van egy határ, amit ha átlépett volna, akkor talán nem olvasom tovább. Úgyhogy kíváncsian vártam a következő részt.

Colleen Hoover: Ez a lány

Szeretem Colleen Hoover írásait. Egyébként a másik sorozatát jobban szerettem, mint ezt, de azért ennek is sok minden miatt hálás lehetek. Például a slameket egyértelműen ez a sorozat szerettette meg velem. Csodálatosak, érzelmesek, és sokkal könnyebben magukkal ragadnak, mint az átlagos versek. Na, de most nem a slamekről akarok ám írni, hanem a sorozat befejező kötetéről.