Susan Ee: Túlélők világa

Készséggel bevallom: csaltam. Az volt a terv, hogy a következő zh-kig nem olvasok több könyvet, de ha már kéznél volt az Angelfall folytatása, mégis hogyan mondhattam volna azt, hogy várok másfél hetet? Sehogy. És nem bántam meg, hogy nem vártam, mert töretlenül ugyanazt a minőséget hozta, mint az első.

Susan Ee: Angelfall

Szóval a tény, amit szerintem minden angyalos könyv kritikájának bevezetőjében leírok, hogy imádom az angyalokat. Nincs olyan formájuk, amit ne imádnék. Imádom a pihe-puha, tollas szárnyaikat, a nagy hatalmukat, sokszor az embertelenségüket is, amit aztán legyőznek, és emberibbek lesznek. Szóval az angyalok csodálatosak. Többnyire. Mert néha kicsit kevésbé.

Jessica Park: Lélegezz velem!

Pont nem rég írtam egy másik könyvéről az írónőnek, amit, ha jól emlékszem, végigdicsértem, és teljesen oda meg vissza voltam az írónőtől. Nem is kérdés, hogy belopta magát a szívembe, úgyhogy amilyen könyve megjelenik, azt én szeretném is elolvasni, mert imádom ahogy, és amit ír. Ezzel együtt viszont azt is meg kell említenem, hogy stílusában merőben különbözik a Lélegezz velem a korábbiaktól, de ez nem jelent még értékítéletet. Csak más.

Penelope Douglas: Nélküled

Emlékszem, hogy az első részről, a Szívatásról milyen sok jót olvastam, mire a kezembe került, és arra is emlékszem, hogy megfelelt az elvárásaimnak, sőt! Tény, hogy másra számítottam, de egyáltalán nem rossz értelemben. A Nélküledről viszont nem hallottam annyi mindent, sőt, csak annyit tudtam, hogy ugyanaz a sztori, csak Jared szemszögéből. Viszont maga a karakter is annyira izgalmas, hogy még ha azt is mondják, hogy teljesen ugyanaz a sztori lesz extrák nélkül, valószínűleg akkor is elolvastam volna.

Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák

Előrebocsátanám, hogy nagyon tetszenek Rachel Gibson könyvei. Pont megfelelnek arra, amire szánták őket: tökéletes kikapcsolódás nőknek, nem kell rajtuk gondolkodni, van benne egy csomó, érzéki romantika, tesztoszteron óriások, élvezhető párbeszédek és szereplők, szóval tök jók. De... mert most van egy de is. Már a fülszövegről eszembe jutott, hogy nagyon ismerős a sztori. Bíztam benne, hogy csak én kötöm össze nagyon a kettőt. Hát...

J. R. Ward: Árnyékok

Olyan nagyon régen olvastam már Ward-ot, hogy oda meg vissza voltam az örömtől, hogy végre visszakapok belőle egy kicsit. Az Ulpius csődje után az egyik legnagyobb bánatom éppen az volt, hogy a Fekete Tőr Testvériség így talán el fog veszni, de valójában számítani lehetett rá, hogy valamelyik másik kiadó felkarolja. Ha egy sorozat annyira sikeres, mint a FTT, akkor megéri kiadni.

Lisa De Jong: Amikor esik

Nagy elvárásokkal ültem neki a könyvnek. Olyan szép a borítója, tetszik a címe, és a tartalom is előrevetíti, hogy mennyi mindenen mennek keresztül a szereplők. Végül nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, de hát nem az az egész szépsége?