"Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent.
Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg?
Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat."
Tegyük hozzá, hogy az olyan könyveken mindig nagy a nyomás, amelyek egy szerző első kötetei. Az Életem a szomszédban pedig Huntley Fitzpatrick első regénye, úgyhogy sok múlott rajta. Ha az elsőt elrontod, onnantól kezdve könnyű elveszíteni az olvasókat; de ugyanolyan könnyű megnyerni is őket.
Samantha egy jó karakter. Annak ellenére, hogy úgy nőtt fel, hogy mindig mindent megkapott, mindene megvolt, amit szeretett volna, nem vált sekélyessé és felszínessé. Nem vált lustává, sőt, mindig keményen küzd. Hiába van pénzük, nyáron két helyen is dolgozik, a jegyei tökéletesek, úgyhogy nagyon sok szempontból példamutató. Persze, a vagyon nem minden, sőt. Míg pénzben nem szenvednek hiányt, addig családi idillben nagyon is. Aztán olyan helyzetbe kerül, amit szerintem lehetetlen lenne jól kezelni. Tökéletes példája annak, milyen az, ha valaki két szék közül a földre esik. Ha az egyik utat választod, megbántod azt, akit mindennél jobban szeretsz. Ha a másikat, akkor egy másik nagyon fontos embert veszíthetsz el. Nagyon nehéz ügy, és tényleg nem könnyű meghozni a helyes döntést, mikor annak ekkora ára van. Nem mondom, hogy nem tettem volna meg bizonyos dolgokat helyette sokkal hamarabb, de olyan szépen le lett írva a folyamat, amíg összeálltak benne a dolgok, hogy végül is nem igazán lehet elítélni. Samantha egy visszafogott, kedves, okos, felelősségteljes lány, aki komolyan veszi az életet.
Jase Garrett egy nagyon édes karakter. Ha van tökéletes fiú, akkor az ő. Imádja a családját, keményen dolgozik, vannak ambíciói. Kedves és okos, törődő és vicces. Ha kell szemtelen, ha kell gondoskodó, máskor szenvedélyes és szexi. Igazán nem lehet rá egy rossz szavunk sem. Ő is csodálatosan kezeli az egész helyzetet, és nem lehet nem imádni azért, ahogy Samantha-val bánik. Írhatnék még róla rengeteg sort, de egyszerűbb, ha összefoglalom: abszolút álompasi.
A harmadik kedvenc karakterem (Jase és Samantha) után egyértelműen Tim. Már az elején tudtam, hogy vele sokat fogunk találkozni, és hogy az ő története is fontos eleme lesz a sztorinak. Hála az égnek sokat kaptunk belőle, és amilyen rosszul indított, annyira szép lett az ő fejlődése. Igazán a szívemhez nőtt, nagyon drukkoltam neki. A testvére viszont nem lopta be magát a szívembe. Vele kapcsolatban úgy érzem, néhány dolog tisztázatlan maradt. Samantha anyja, Grace többnyire nagyon ellenszenves volt. Az a fajta anyuka, aki tökéletességre törekszik, és inkább elvár, mint ad. Nem tetszett, hogy előtérbe helyezte a munkát és Clay-t is, és az sem, ahogy a lányaival viselkedett. A végére aztán ő is csak valamennyire észhez tért, úgyhogy éppenséggel nem vészes. Clay viszont már az elején is bosszantott. Nem tudtam megmondani, hogy pontosan miért, én ezt az írásmód zsenialitására fogom. Mert hiába nem lehetett megmagyarázni, hogy mitől ellenszenves, mégis sütött az oldalról, hogy valami nem oké vele.
A Garrett család megérdemel egy külön bekezdést. Érdekes példája annak, hogy mennyire előítéletesek vagyunk mi, emberek. Persze, ez csak egy könyv, valószínűleg nem általánosíthatóak az itt olvasottak az egész világra, de mégis elgondolkodtató. Mert ha meglátunk egy sok gyerekes családot (8 gyerek!), akiken látszik, hogy nem veti fel őket a pénz, könnyen ítélkezünk, címkéket ragasztgatunk rájuk. Biztosan felelőtlenek, vagy esetleg a támogatások és juttatások miatt van a sok gyerek. Közben pedig lehet, hogy egyszerűen ők így boldogok, mert nekik így teljes a család. Mert láthatjuk, Garrett-ék házában legalább akkor a boldogság és jókedv, mint a káosz, és egyszerűen nem lehet őket nem imádni. Minden gyereknek megvan a maga egyénisége, a minizseni George-tól kezdve, a fura szavakat megjegyző Patsy-n át, egészen a nővérnek tanuló, extravagáns Alice-ig. Közben ott van a csupaszív anyuka, és a megbízható apuka. Imádnivaló az egész bagázs! Én speciel nem rajongok a gyerekekért, úgyhogy nem is akarnék ennyit, mégis imádtam olvasni róluk.
Szerettem a könyv hangulatát. Nagyon sokszor megmosolyogtatott, a szívem is sokszor repesett a boldogságtól, ugyanakkor végig éreztem azt a feszültséget, ami Samantha életét jellemezte. Hogy soha nem lehetett teljesen elégedett, mert mindig volt valami, ami miatt aggódott. Ennek ellenére is voltak igazán szívmelengető pillanatok.
5/5 pont
Nagyon szerettem olvasni a könyvet. A hangulata miatt, a szereplők miatt, a karakterek fejlődése miatt... ráadásul annyira édes volt az első igaz szerelem leírása, amilyenre mindenki vágyik. Néha egy kicsit esetlen és suta, de végtelenül őszinte és kedves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése