Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Erre a könyvre két okból is nagyon kíváncsi voltam. Először is, a kedvenc bloggerem írta, akitől már számos könyvértékelést is olvastam, és nagyjából ugyanazokat szerette, amiket én is. Ebből logikusan kellene következnie, hogy amit ő ír, annak is tetszenie kell. Másodszor pedig... az iskolai merényletek mindig is érdekeltek, a kiváltó okok, a történések, a következmények... úgyhogy örültem, hogy végre lehetőségem nyílt elolvasni. A bejegyzés egy kicsit spoileres lesz, de azért igyekszem.

Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Nem szeretem a címét. Az utóbbi napokban többen is kérdezték, hogy mit olvasok, de nem mertem hangosan kimondani, mert az egyetem folyosóin nem szívesen hangoztatnék ilyen címeket, legalábbis nem olyan kontextusban, hogy "éppen ezt olvasom". Úgyhogy inkább csak azt bizonygattam, hogy "egyébként tök cuki könyv, meg tök jó kikapcsolódás, egy kis pihentető". Mert amúgy ez mind igaz rá.

Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Nagyon régóta vártam már erre a könyvre. Főképpen azért, mert a kedvenc blogomon, a Media Addict-en nagyon sok jót olvastam róla. Aztán láttam, hogy a Molyon is jó magas az értékelése, plusz a tartalom is felkeltette az érdeklődésemet, hát persze, hogy el akartam olvasni. No meg, Aranymosásról került ki, ahonnan már olvastam nagyszerű történetet, szóval minden adott volt ahhoz, hogy tetsszen.

James Dashner: Tűzpróba

Már régen rajta volt a listámon, de ez is egy olyan könyv, amihez nem tudok bármikor hozzáfogni. Most az volt a legfőbb ösztönző erő, hogy elolvassam, mielőtt megnézném a moziban. Utána olvasgattam néhány dolgot, megnéztem az előzeteseket, és kiderült, hogy ezért aztán felesleges volt sietnem, mivel a filmnek kábé semmi köze nem lesz a könyvhöz. Ami szomorú, de tényleg.

Anna Todd: Miután összecsaptunk

Egyre biztosabb, hogy van bennem némi mazochista hajlam. Más magyarázat nemigen van arra, hogy az első rész után hogyan olvashattam egyből a másodikat, azt pedig hogyan tudtam végigolvasni annak ellenére, hogy semmivel sem okozott kevesebb hajtépést, mint a kezdet.

Anna Todd: Miután

Vannak könyvek, amiket nem feltétlen a történetük miatt olvasok el. Ez is egy olyan volt, hiszen mindig érdekes, ha egy rajongói firkálmány annyira megfog valakit, hogy hivatalosan is kiadják. Ezt már elkezdtem eredeti verzióban, amikor Hardin még Harry volt, a haverok meg a One Direction tagjai. Nem olvastam végig, gondoltam, megvárom a hivatalos magyar fordítást. Hát... oké.

Sarah J. Maas: Éjkorona

Hónapok óta csücsült a kis könyvtáramban. Tudom, hogy hónapok óta, mert mindig a fejemben volt, hogy "na, most már tényleg hozzáfogok", és mégis, csak most jutottam el idáig. Érdekes, mert az első részt is imádtam, ezért evidens lett volna, hogy nem várok ennyit a másodikkal. Talán azzal tudnám megmagyarázni, hogy az utóbbi időben jól estek a kis tinglitangli limonádék, amiknek nincsen jelentőségük, csak jól esnek. Mert az Éjkoronára mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tinglitangli limonádé lenne...

Lisa Kleypas: Légy a feleségem reggelre

Számomra a történelmi romantikus könyvek olvasásához kell egy bizonyos hangulat. Nem tudok belőlük túl sokat elolvasni egymás után, és nem is mindig van hozzájuk kedvem. Nem azért, mert ne szeretném őket, inkább néha idegesítenek, főleg a nők helyzete bizonyos korszakokban, és ezt nem mindig tudom elolvasni. Ezzel együtt viszont Lisa Kleypas könyveit bármikor szívesen olvasom, mert ő mestere a műfajnak.

Susan Donovan: Csábíts el!

Én egészen tegnapig el voltam tévedve. Amikor még pár hete megtaláltam a gépemen a Buchanan testvérek könyvét, azt gondoltam, hogy "ó, ettől az írónőtől már úgyis olvastam egy könyvet, az nem volt rossz...". Pedig a fenéket! Az a bizonyos könyv a Kitartott nő volt, amit nem Susan Mallery, hanem Susan Donovan írt. Szóval amikor tegnap rátaláltam a Csábíts el-re, akkor újfent megörültem neki, hát el is olvastam. A két nő nagyon nem ugyanaz.