J. Lynn: Bízz bennem

J. Lynn, Jennifer L. Armentrout - mindegy, hogy hívják, minden néven imádom, amit ez a nő kiad a kezei közül. Mondjuk valamiért egyre kevesebb kedvvel nyúlok azok után, amelyek ugyanazt a történetet mesélik el, csak más nézőpontban. Nem mintha nem lennének többségében jók és érdekesek, meg tele teljesen új jelenetekkel, mégis úgy érzem, mintha csak még egy bőrt akarnának lerántani egy sikeres történetről. De azért természetesen örömmel vettem kézbe a könyvet.

"Cameron Hamilton hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és izgalmas csaj körül forog.

Averynek megvannak a saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon?"

Mondjuk, be kell valljam, hogy azért itt biztató volt az, hogy elég régen olvastam ahhoz az első részt, hogy ne emlékezzek rá pontosan, hogy mi is volt a történet. Sok dolog csak út közben jött vissza, de így legalább egy kicsit olyan volt, mintha egy másik történetet olvastam volna.

Szóval a regény ezúttal Cam szemszögéből meséli el az eseményeket. Cam határozottan álompasi kategória. Helyes, okos, vicces, védelmező, magabiztos, és igen, néha öntelt, de nem a bunkó módon, inkább amolyan imádnivaló stílusban. Elég hamar belehabarodott Avery-be, ami mondjuk nem baj, de néha egy kicsit talán túlzás volt ahhoz képest, hogy mennyire nem ismerte akkor még. De elnézhető neki, ha azt az elvet nézzük, hogy először a külső fogja meg az embert, és csak utána szeret bele a belsőbe. Plusz az írónő nagyon profi abban, hogy a szereplők között sistergő kémiát alakítson ki, amiről még a legfafejűbb karaktereknek is muszáj tudomást venniük. Cam még azért is nagyszerű, mert hiába van az a folt a múltjában, azt is jó célból tette. Nem mondom, hogy helyes volt, de érthető, és valamilyen szinten elfogadható. Persze, talán máshogy állnánk hozzá, ha a srác belehalt volna, így viszont mondhatjuk, hogy ennyi igazán járt neki.

Avery-nek fájdalmas múltja van, elég rossz családja, és a kettő együtt hihetetlenül zárkózottá teszi. Néhol egy kicsit már soknak éreztem a visszautasítást, mert annyira egyértelmű volt, hogy mind a ketten akarják. Viszont, újra meg kell védenem egy karaktert, mert az ő múltjával ez is nagyrészt megbocsátható. Ha valakinek ilyesmivel kellett szembenéznie, az okkal lesz távolságtartó, okkal fog nehezen megbízni valakiben, aki olyan, mint Cam, mert ő minden szempontból egy erős férfi, csak Avery-nek arra kell rájönnie, hogy ezt az erőt soha nem használná fel ellene. 

Annyira örülök neki, hogy a következő rész Jase és Teresa története lesz! Jase nagyon érdekel, baromi kíváncsi lettem rá, és a kis előzetes a következő részből csak még egy lapáttal tett rá. Teresa a táncos múltjával meg az erőszakos exszel szintén felkeltette az érdeklődésemet, habár egyértelmű, hogy a folytatást inkább a fiú miatt várom. Ollie karaktere is üde színfoltja volt a könyvnek, nagyon szerettem a jeleneteit. Cam családja nagyon kedves és imádnivaló, az ő jeleneteiken is jókat mosolyogtam. Avery apjának pedig az az egyetlen mondata olyan volt, hogy emlékszem rá, már az első kötetben is mennyire ütős volt, és itt újból.

A történet maga egyébként kedves és édes, ahol kell, ott kemény és komoly, de úgy általánosságban minden megvan benne ahhoz, hogy egy jó kis romantikus regény legyen. Természetesen, ami mostanában nagy divat, az itt is stimmel, hogy mind a két szereplőnek komoly gondokkal kell megküzdeniük. De végül is, Shakespeare Rómeó és Júliája sem az első a Rómeó és Júliák között, úgyhogy nincs is ezzel semmi baj.

5/5 pont
Nem igazán tudok belekötni, de nem is akarok. Nagyon szeretem Armentrout munkásságát, és mindig örömmel fogok bele bármibe, amit ő írt. Kiválóan kezeli a karaktereit, igazi személyiséget ad nekik, kitart mellettük, és a kémia, amit megteremt köztük, zseniális. Várom a következőt!