"Olivia végre megtalálta az Igazit. Cash minden, amire-akire valaha is vágyott. Kiszámíthatatlan rosszfiú, de Olivia kedvéért felhagy zűrös életével, és hagyja magát megszelídíteni. Mert Olivia az a nő, aki elfogadja őt úgy, ahogy van.
Ám a múlt árnyéka kísérteni kezd. Valami van Cash birtokában, amit sötét bűnözők akarnak megszerezni. Mindenáron. És ha Cash nem adja, hát elveszik tőle azt, ami a legdrágább kincse.
Olivia mindig tudta, hogy ha beleszeret Cash-be, pórul járhat. De hogy ennyi veszélynek tenné ki magát, azt nem is sejtette. Most rá kell bíznia az életét a férfira… és Olivia az életét könnyebben bízza rá, mint a szívét."
Nem is igazán emlékeztem arra, hogy mi volt az első részben. Annyira nem hagyott bennem nyomot, hogy csak a lényeg maradt meg Nash-sel és Cash-sel kapcsolatban, meg a maffiával. Úgyhogy eleinte még azon igyekeztem, hogy felszedjem az apró darabkákat, hogy teljes legyen a kép, és ne folyton azon agyaljak, hogy mi is volt az első részben.
Olivia-nak tök szép neve van. Nagyon szeretem az Olivia nevet. Gondolkodtam rajta, hogy ha egyszer lesz lányom, így fogom elnevezni. Csak nyilván a magyar verzióját fogom használni, már ha itt fogok élni. (Bocsánat a csapongásért, ma leadtam egy kisebb adag vért, úgyhogy a vérveszteségre fogom.) Szóval a nevén kívül más miatt nem igazán kedveltem meg. Mondjuk az mókás, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben jutnak eszébe a leghülyébb viccek, de egyébként szerintem túl sokat nyavalyog ugyan amiatt a dolog miatt, ráadásul elköveti azt a hibát, amit mindenki tudta, hogy el fog követni. Komolyan, annyira nem lepődtem meg, hogy már-már az lepett meg, hogy tényleg megtette. Igen, ez így elég követhetetlen. Mindenesetre nem igazán hagyott bennem mély nyomott, habár voltak neki is pillanatai. Plusz szerintem egy kicsit túlságosan hamar túllépett bizonyos dolgokon. Lehet, hogy tényleg ennyire tökös, de szerintem inkább csak fura.
Cash-nek viszont nem tetszik a neve. Mindig a készpénz jut róla eszembe, és egyből arra asszociálok, hogy jó sok pénze lehet. Mondjuk tényleg sok pénze van, úgyhogy majdhogynem lehetne mondani, hogy beszélő nevet kapott, habár gondolom, nem úgy lett kitalálva, hogy ez legyen a személyisége varázsa. Amúgy meglepően nem férfiasak azok a fejezetek, amik az ő szempontjából íródtak. Jelezném, hogy csak azért, mert káromkodik, még nem lesz férfiasabb. Hihetetlenül sokszor elismételte ő is ugyanazokat a dolgokat, abszolút következetlen volt, mikor a sok-sok ömlengés után eldöntötte, hogy távol tartja magától a lányt, és ezt körülbelül három oldalon keresztül be is tartotta, aztán megint át kellett úsznunk a nyáltengeren.
Gavin jó arc volt, bár róla is minden második mondat ismétlés volt. Annyira belénk magyarázták, hogy veszélyes, de igazi jó barát, már-már testvér, hogy szerintem álmunkból felkeltve is simán ledaráljuk a jellegzetességeit. Marissa-ra nem igazán emlékszem az első részből, de gondolom, az tök jó dolog, hogy valamennyire észhez térítették az események. Habár szívesebben láttam volna, hogy visszatérve majd üt meg harap, hogy legyen is értelme annak, hogy azt mondták, a másik oldal is legalább akkor veszélyben van miatta, mint ő maga. A papa elég furcsa, nem feltétlenül tartom minden tettét értelmesnek. Olivia anyukája tipikus alak, akit péklapáttal vernél képen, mert annyira nem viselkedik normális anyaként, hogy az már felháborító. Az a bizonyos valaki meg, akinek nem fogom leírni a nevét, hogy ne spoilerezzek, valahol nagyon felkeltette az érdeklődésemet, viszont szerintem túlságosan sokat picsogott és nyafogott ahhoz képest, hogy milyen nagyon kemény legény lett az évek során.
Lehet, hogy nem voltam jó passzban. Nem tudom. De annyira nem kötött le a könyv, hogy az valami hihetetlen. Voltak már olyan regények, amikkel kínlódtam, de még azokat sem akartam annyira félretenni, mint ezt. Pedig amúgy nem rossz az ötlet, látok benne lehetőségeket, de nem jól lett tálalva. A párbeszédeket például sokszor sutának éreztem, és nem csak a fordítás miatt, habár az is hagy maga után némi kívánnivalót.
2/5 pont
Nincs szívem kevesebbet adni rá, de valahogy nem tudok többet se. Nem rossz a könyv, csak nem is jó. Engem legalábbis nagyon nem nyűgözött le, és ami azt illeti, mikor a végén rájöttem, hogy van még folytatása - naivan azt hittem, hogy ezzel vége is - nagyon nem örültem neki. Szerintem, ha esetleg esélyt kapok rá, hogy hozzájuthassak, majd úgy teszek, mintha véletlenül átsuhannék felette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése