Susan Mallery: Koktél és cseresznye

Az első három kötetet ugye egymás után ledaráltam, aztán kényszerpihenőt kellett tartanom az utolsó rész előtt. Nem igazán örültem ennek, mert már egészen magával ragadtak a szereplők, és egyébként is Dani volt az a karakter, aki mindegyik részben fontos szerepet kapott. Ráadásul a tartalma is tetszett a könyvnek, szóval nagyon kíváncsi voltam rá.

Susan Mallery: Chili és csokoládé

Jól jártam, hogy most találtam rá ezekre a könyvekre, mert nem kell várakoznom a következő részek megjelenéséig. Ez jó dolog, mert például erre a részre nagyon kíváncsi voltam, és nem csak azért, mert Reid-ről szólt, aki a legnagyobb nőcsábász a Buchanan-ek közül, hanem amiatt, amit az előző részben előrevetített az írónő. És akkor, akár mint hab a tortán, kaptam még valamit, amire titkon vágytam: egy feljavított verziót a nagymamából.

Susan Mallery: Fahéj és karamella

Reménykedve vágtam bele a második kötetbe. Elvégre, előzetesnek annyira már biztató volt, hogy egy volt katonáról volt benne szó - igaz, nemrégiben már okozott csalódást ex-katonás könyv. Ráadásul voltaképpen egy második kötet esélyt adhat fejlődésre is, biztosabb írói hang kialakítására, múltbeli hibák kijavítására is. Ami azt illeti, ez a könyv valóban jobb volt a Citrom és osztrigánál.

Susan Mallery: Citrom és osztriga

Eredetileg nem ez következett volna a listán. Tegnap még az volt a terv, hogy végre elolvasom az Üvegtrón második részét, de most valami limonádé romantikus könyvre vágytam, amit nem kell végigizgulni, és ami inkább a kis lelkemnek tesz jót ahelyett, hogy az agyam pörögne százzal a történet miatt. Így találtam rá erre a könyvre, és tulajdonképpen a célnak tökéletesen megfelelt.

Robin LaFevers: Sötét diadal

Egy újabb könyv, aminek az előzményét nagyon régen olvastam. De itt is emlékeztem rá, hogy az első rész nagyon tetszett, szóval vártam is. Aztán, amikor hozzájutottam, mégsem olvastam el, hosszú hónapokig csak csücsült a helyén, mire végre tegnap kézbe vettem. Fogalmam sincs, hogy miért, mert időm lett volna rá, olvashattam volna hamarabb, boríthattam volna fel a sorrendemet emiatt, mégse tettem. Pedig ah, milyen jó volt!

Katie McGarry: Crash into you - Szívkarambol

Az első két részét elég régen olvastam ahhoz, hogy mikor végre megkaparintottam a harmadik részt, majdnem teljesen elfelejtsem, hogy miről is szóltak a korábbiak. Aztán szépen lassan visszajöttek az emlékek, és már emlékeztem is, hogy miért is szerettem nagyon az írónőnek a könyveit. 

Trish Doller: Something Like Normal

Érdekelnek a katonák. Érdekelnek azok a dolgok, amiken a csatatéren átmennek, ahogy az is, hogy utána milyen állapotban térnek haza. Imádom az olyan történeteket, amikor róluk szólnak, és fogalmam sincs, honnan ez a vonzalom az irányukba. Talán minden emberben ott van? Nem tudom. Mindenesetre az, hogy a Something Like Normal egy katonáról szólt, aki nem teljesen épen tért haza, elég ok volt ahhoz, hogy elolvassam a könyvet.

Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock

Egy ideje már fent volt az olvasómon, de még nem szántam rá magam. El is felejtettem, hogy miért voltam olyan kíváncsi a könyvre, csak éppen ma reggel ezt találtam meg. Persze, érdekelt, különben nem töltöttem volna le, de általában nem ilyeneket olvasok, rá vagyok kattanva a romantikus történetekre, ez meg, hát, egyáltalán nem az, még ha esetleg nyomokban tartalmaz is olyasféle oldalakat.

Nalini Singh: Archangel's Legion

Ha egy olyan szerelmespár történetét olvasom, akik már előző kötetekben is együtt voltak, valamiért mindig attól félek, hogy az új kötetek gyengébbek lesznek. Mintha csak addig lehetne egy szerelmes sztori érdekes, amíg a szereplők megtalálják az egymás felé vezető útjukat, mert utána talán már átmennek unalmasba, ami nem is érdekel már senkit. Persze, sokszor kellemesen csalódom az ilyen történetekben, elvégre az írók nem véletlenül találják ki a folytatásokat, mert vannak még izgalmak a tarsolyukban. Egy remek példa erre Nalini és az Archangel's Legion.