"Szeress akkor is, ha fáj!
Egy különös szerelmi háromszög különösen szép története.
Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami több?
Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől, számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a legfontosabb? Ki a legfontosabb?
Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért. Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti a bátyját is, és nem akarja elveszíteni."
Teljes vállszéllességgel kiállok a melegek jogai mellett. Mindig is támogattam őket, ezután is fogom. Szerencsére amúgy is egy nagyon elfogadó családban nőttem fel, szóval biztos a nevelés is hatással volt a nézeteimre, miszerint mindegy, hogy kit szeretünk, amíg az minket boldoggá tesz. Éppen ezért nem szoktam attól sem ódzkodni, hogy szivárványos könyvet olvassak, mert azok is tudnak éppen olyan szépek és romantikusak lenni, mint bármelyik másik. Sőt, az én szememben pont mostanság alakult ki az a kép, hogy talán a meleg szerelem sokkal őszintébb is tud lenni, hiszen ott soha nem arról van szó, hogy azért járnak valakivel, mert jól mutat mellettük, vagy mert a másik teszi őket népszerűvé, vagy bármiféle másmilyen felszínes ok miatt, ami miatt manapság ma szokás párt keresni. Éppen azért, mert ez a mai napig elég ellentmondásos téma, az ő szerelmük szinte biztosan csak a szerelemről szól, és ez szerintem nagyon szép. Na, de akkor a könyvre rátérve.
A téma elég fura már magában is. Persze, megszoktuk a szerelmi háromszögeket, hiszen a csapból is azok folynak, na de itt egy fiúról, és egy különböző nemű testvérpárról van szó, ami már előrevetíti azt, hogy lesznek itt dögivel drámai fordulatok, és nem csak napsütés és virágok díszítik majd a történetet.
Patrik karakterét sokszor nem tudtam hová tenni. Ha szeret valakit, akkor miért kell neki mindenki más is? Miért nem elég neki Alex, miért fekszik le mindennap más lánnyal? Miért kíváncsi? Nem igazán értettem a dolgot, de ez nem azt jelenti, hogy rosszul van kitalálva. Sőt! Mert ezzel együtt viszont nagyon erős karakter. Tetszik, hogy ő elfogadja magát annak, ami, és egyáltalán nem azért van a lányokkal, mert szégyelli a szerelmét egy fiú iránt. Persze, ő se tökéletes. Nem is igazán tudok róla anélkül írni, hogy Alexet és Lillát ne vonnám bele, mert egyszerűen ez a hármas, de főleg a kettős összetartozik. Alex és Patrik ugyanis nem is tudják úgy szeretni egymást sokáig, hogy ne bántsák is közben a másikat. Már szinte nekem is fáj, hogy ahhoz, hogy bizonyíthassák maguknak a másik szerelmének az állandóságát, folyton próbára teszik azt, folyton bántják a másikat, hogy az majd könyörögjön a szeretetért. Az meg egyenesen gusztustalan szerintem, hogy Lillát használja fel rá Patrik.
Alex sokkal nyugodtabb karakter, mint Patrik. Rengeteget elvisel tőle, aztán viszont megelégeli, és ő is felveszi a kesztyűt. Tetszik, ahogy kialakult a szeretete Noémi felé, és tetszett, hogy megszenvedte a hiányát is. A végére nekem egy kicsit mintha fordult volna a kocka, mert amíg eleinte úgy tűnt, ő jobban ragaszkodik Patrikhoz, mint fordítva, addig a végén már mintha felcserélődtek volna a szerepek. Ahogy felnőttek, Alex rájött, hogy szüksége van a bizalomra, amit Patrik folyton eljátszott, és ezt nem is tudta neki elfelejteni.
Lilla... ő se volt tökéletes. Sőt. Mivel én nagyon közel állok a testvéremhez, nem tudom elképzelni, hogy valaha képes lennék olyat tenni vele tudatosan, amit ő tett Alexszel. Hihetetlenül önző lány volt, aki a nevelésnek köszönhetően megszokta, hogy minden az övé lehet, amit csak akar, és nem állhat semmi az útjába, még a bátyja sem. Nem igazán voltam érte oda.
És mégis, akármibe is kötöttem bele karakterügyileg, az egész annyira... valósnak tűnt. Hihetetlenül reálisnak, hiába nem tudtam megérteni benne sok mindent. Mégis, itt csak arról volt szó, hogy nem egy álomvilágot szeretett volna nekünk lefesteni az írónő, nem egy tündérmesét, ahol a szerelem mindent legyőz, és a szerelem egy tiszta és ártatlan érzés. Nem, itt a szerelemnek egészen más fajtáit mutatta meg, ami közel sem ártatlan és tiszta, és sokszor csúnya is, de mégiscsak... szerelem.
4,5/5 pont
Abszolút igazságtalanul pontozok, mert csak azért nem adom meg neki a maximum pontot, mert hihetetlenül idealista vagyok, és nem akarom elhinni, hogy a szerelem ennyire fájhat is. Plusz kicsit idegesít, hogy a végét annyira bizonytalanul hagyta meg, mintha már csak a mi képzeletünkön múlna, hogy sikerül-e túllépniük a problémákon, vagy amilyen realista az egész regény... esetleg mégse. Egyébként viszont nagyon tetszett a könyv, imádtam olvasni, és annak ellenére, hogy mennyire nincsen szabadidőm az egyetem mellett, két nap alatt kiolvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése