"Két éve már, hogy Catherine Marks a Hathaway nővérek társalkodónője lett. A kellemes állást csupán az idősebb báty, Leo Hathaway bosszantó viselkedése keseríti meg.
Cat nem gondolta volna, hogy állandó civakodásuk mögött kölcsönös vonzalom rejlik.
Ám amikor egy újabb veszekedés után elcsattan egy váratlan csók, Cat döbbenten tapasztalja heves reakcióját. Leo veszélyes viszonyt kezdene, ám Cat nem egészen az, akinek látszik…
A családi otthon megmentése érdekében Leónak meg kell nősülnie, és egy éven belül utódot kell nemzenie.
Catherine úri modora azonban olyan sötét titkot rejt, amely örökre tönkreteheti őt. De Leo számára, aki azt gondolta, sosem lesz képes újra szeretni, Cat ellenállhatatlanul és ördögien vonzó.
Azonban a Catre leselkedő veszély, amely elől menekülni próbált, örökre elválaszthatja a szerelmeseket. Képesek lesznek-e elűzni a sötét árnyakat, hogy aztán átadhassák magukat forró vágyaiknak?"
Olyan régen olvastam már tőle... mivel ugye az Ulpius becsődölt, már nem is számíthatunk nagyon újabb megjelenésekre, hacsak egy kiadó át nem veszi a köteteket. Ha ez nem történik meg, akkor csak egy választásunk lehet: angolul elolvasni őket. Én azt mondom, hogy amíg Kleypas könyveiről van szó, megéri az extra fáradságot, amit egy idegen nyelvű könyv olvasása okoz.
Utáltam, hogy olyan sokat kellett várni Leo és Catherine történetére. Annyira szépen felvázolták már a kapcsolatukat, hogy előre lehet sejteni, hogy micsoda robbanó elegyet fognak alkotni, ha végre legyőzik a korlátaikat, és rájönnek, hogy nekik egymás mellett van a helyük. Előre lehetett sejteni azt is, hogy a kapcsolatuk kezdete inkább lesz vad és szenvedélyes, mint gyengéd és kedves, de hé, ezzel nincs is semmi baj. Van valami különösen szórakoztató az olyan párokban, akik hevesen küzdenek egymás ellen - és egymással is.
Catherine sorsa elég szomorú volt. Már el is felejtettem a rokoni kapcsolatot közte és Harry között, de ó, hogy megörültem neki! Főleg, hogy Rutledge igazi védelmező bátyként viselkedett vele, és tényleg lehetett rá számítani. Szüksége is volt rá Cat-nek, főleg a végén. Egyébként pedig klassz kis nő, ki tud állni magáért, igaz, van egy gyenge pontja, ami ellen tehetetlen, és amit nem is sajnálunk olyan nagyon.
Leo... ó, Leo! Jó volt látni, hogy a kezdeti önpusztítás után milyen élettel teli karakterré vált, főleg Ms. Marks környezetében. Pimasz, szemtelen, arrogáns és teljességgel imádnivaló. Örültem, hogy nem akadékoskodott olyan sokáig amiatt, hogy ő aztán nem lesz soha többé szerelmes. Végre valaki, aki nem adta fel a harcot a nőért még akkor sem, ha az minden erejével küzdött ellene! Öröm volt látni, hogy annyira szereti a nőt, hogy még a sok-sok visszautasítás sem tudta eltántorítani. Kérek szépen egy Leo-t én is!
A Hathaway-ek még mindig imádnivalók, a férjeikkel együtt! Én mondom, egy ilyen családdal még abban a korban is öröm lehet élni. Imádom a furcsaságot, ezért ők aztán igazán kedvesek a szívemhez. Főleg a kis menyét...
4,5/5
Nagyon tetszett! Pörgött, izgalmas volt, perzselő, édes és szerethető szereplőkkel, minden megvolt benne ahhoz, hogy egy igazán jó kis regény legyen. Egyetlen kifogásom annyi lehet, mint minden ilyen történettel, hogy egy kicsit sok a csöpögésből, ami persze nem mindig baj, mert kell az ember lelkének, de... ja. Azért azt a fél pontot már csak vonjam le belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése