Anna Todd: Miután összecsaptunk

Egyre biztosabb, hogy van bennem némi mazochista hajlam. Más magyarázat nemigen van arra, hogy az első rész után hogyan olvashattam egyből a másodikat, azt pedig hogyan tudtam végigolvasni annak ellenére, hogy semmivel sem okozott kevesebb hajtépést, mint a kezdet.

"Tessa mindent elveszíthet. Hardin semmit sem veszíthet… csak Tessát.

Miután összecsaptunk,
az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt.

A nehéz kezdet után úgy tűnt, hogy Tessa és Hardin végre egyenesbe jön egymással. Tessa már megtapasztalta, hogy Hardintól nem áll távol a kegyetlenség, de nagyon megrendül, amikor egy váratlan esemény lerántja a leplet a kapcsolatuk eredetéről, és Hardin titokzatos múltjáról.
Már megszokta, hogy Hardin olyan, amilyen… De tényleg ő az a mély érzésű, figyelmes fiú, akibe a durva felszín ellenére beleszeretett… vagy egész idő alatt egy idegen volt? Tessa legszívesebben elmenekülne, de ez nem olyan könnyű. Kísértik az szenvedélyes éjszakák emlékei, nem tudja elfelejteni Hardin érintését és mohó csókjait.
Mégsem biztos abban, hogy el tud viselni egy újabb megszegett ígéretet. Annyi mindent feladott és kockáztatott Hardinért! Az iskolát, a barátait, az anyjával való kapcsolatát. Otthagyta a barátját, aki igazán szerette, és most talán egy ígéretes karrierről is le kéne mondania miatta. Tényleg itt lenne az ideje, hogy továbblépjen.
Hardin tudja, hogy hibát követett el, talán a legnagyobbat egész életében. Mégsem adja fel harc nélkül.

De meg tud-e változni? Meg fog-e változni a szerelem kedvéért?"

Ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Tessáék éppen külön vannak, egymástól külön szenvednek. A nagy árulás még mindig fáj mindenkinek, szerintem nekünk, olvasóknak még jobban is, mint Tessa-nak, amire nincs is jobb bizonyíték annál, minthogy pár oldal után már minden a régi, és természetesen megbocsát a zöld szemű gennyládának. Upsz, spoiler? Aligha. Akinek volt már dolga a regénnyel, az tudhatja, hogy nincs olyan, amit ez a gyenge, rémesen ostoba lány meg ne bocsátana a szívszerelmének.

A karakterek jellemzését most valahogy kihagynám, mert összetévesztésig hasonlítana az első részhez. Tessa legalábbis nem sokat változott, talán a végére egy kicsivel alkalmazkodóbbá vált, és egy kicsivel még gyengébbé, mint korábban. És ostobábbá, igen. Meg könnyűvérűbbé. Meg... igen, szóval talán még rosszabbá, főleg, ahogy szerencsétlen Zed-del bánt, aki ugye, annyira nem is szerencsétlen, mert őt se kell nagyon sajnálni...

Hardin... na, talán ő egy kicsit fejlődött. De csak egy nagyon kicsit, aztán a végére ez is teljesen megszakadt. Azt várná az ember, hogy idővel leszokik majd arról, hogy laposra veri azt, aki hozzászól a nőjéhez, vagy csak csúnyán mer nézni rá. És nem! Végre bajba is kerül miatta, bár nem akkorába, amekkorát megérdemelne.

Mellékszereplőkről újfent nem beszélnék sokat. Landon még mindig kedves, habár nem ragaszkodnék ahhoz, hogy szurkoljon Tessáéknak... Zed-et ugye már említettem, de őt nem igazán tudom még hova tenni. Tessa anya szörnyű, de azért néhány dologban igaza van. Hardin anyja... hát, ő jófej, asszem. 

Az a baj, hogy olyan, mintha egy könyv alatt nem haladtunk volna tovább semmivel. Ugyanúgy összevesznek mindenen, ugyanúgy ordibálnak egymással, ugyanúgy megbocsátanak egymásnak egy szemvillanás alatt. Ugyanolyan szörnyen egészségtelen a kapcsolatuk. Sokkal többet szenvednek, mint amennyit nem, és akármilyen romantikus lélek legyek, én nem vagyok benne biztos, hogy erőltetni kéne ezt csak azért, mert amúgy, amikor éppen jóban vannak, akkor minden szép és szenvedélyes. Mert azért sokkal többször van, hogy nincs semmi sem rendben. 

2/5 pont

Lehet, hogy 1 pontot kellett volna rá adnom, de tulajdonképpen csak végigolvastam, és fenntartotta az érdeklődésemet az idő nagy részében. Ennek ellenére szerintem nem jó könyv, idegesítő, felhúzza az agyamat, és soha nem olvasnám újra. Örülök neki, hogy a harmadik rész még nem jelent meg magyarul, mert így nem kell azzal folytatnom az olvasást. Most jöhetne egy kicsivel... jobb könyv.