2015. szeptember 8., kedd

Anna Todd: Miután

Vannak könyvek, amiket nem feltétlen a történetük miatt olvasok el. Ez is egy olyan volt, hiszen mindig érdekes, ha egy rajongói firkálmány annyira megfog valakit, hogy hivatalosan is kiadják. Ezt már elkezdtem eredeti verzióban, amikor Hardin még Harry volt, a haverok meg a One Direction tagjai. Nem olvastam végig, gondoltam, megvárom a hivatalos magyar fordítást. Hát... oké.




"Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.
Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?"
Izé. Hát ez most... mi volt? Úgy értem... hjaj. Szóval nem igazán tudok rendes kritikát írni erről a könyvről, mert nehéz ezt komolyan vennem. De akkor kezdjük a karaktereknél.
Talán még Tessa a könnyebb eset. A kezdeti formájával valamennyire tudok azonosulni, mert én is jókislány típus vagyok, tanulós, és nem túl jól szocializált. Aztán Tessa belecsöppen ebbe az új világba (tök jókor olvastam, én is két napja vagyok egyetemista), és teljes fordulatot vesz az élete. Megváltozik, kifordul magából, egy olyan lánnyá alakul át, amilyenről soha nem is gondolta volna, hogy lehetséges. És izé... hát, fura. Úgy értem... öö... igen. Meg már nem azért, de ahányszor átgyalogolt rajta Hardin... Tessa baromira nincs topon, ha mindent el tudott neki nézni, csak mert olyan helyes a tetkóival meg a piercingjeivel. Egy remek példája annak, hogy milyenek NE legyünk, lányok!
Hardin... öö... ja. Tudom, tudom, ez most egy baromira nem professzionális kritika, de annyira felhúzott a könyv. Könyves álompasit vártam. Az nem baj, ha problémás, elvégre Travis-t is valamiért szerettük a Gyönyörű sorscsapásban, habár utólag belegondolva már őt se tudnám maradéktalanul elfogadni. De Hardin... állítom, hogy nála valami nagyon nem stimmel. Mintha személyiségzavara lenne. Ha skizofrén talán nem is, a mániás depresszió szerintem minimum nála. Nem létezik, hogy valakinek ennyire szélsőségesen változzon a hangulata, legalábbis egészséges embernél nem. Ráadásul ősember level 100 a birtoklási mániájával, a féltékenységével, irracionális kifakadásaival, hogy Tessa miért kérdezősködik egyfolytában. Na, vajon miért, Einstein, ha semmit nem mondasz el neki?
Teljesen logikátlan és egészségtelen a szerelem. Szerintem többször veszekedtek és ordibáltak benne egymással, mint szexeltek, ami azért nem semmi, mivel a fél könyvet végigkamatyolták. Amikor Hardin éppen rossz kedvű volt, Tessa azon törte a fejét, mit találhatna ki, amivel bánthatná őt. Úgy értem... izé. Komolyan?
Mellékszereplőkről most nem is írnék, mert olyan szinten irrelevánsak voltak a főszereplők mellett... nélkülük is ugyanez lett volna. Talán Molly-ban meg Jace-ban van egy kis fantázia, na meg Landon-ban, de őt csak azért teszem ide, mert ő az egyedüli jófej srác az egészben.
A végén pedig a nagy botrány. SPOILERESEN. Sejtettem, hogy fogadás lesz. Amikor csak az elejénél tartott a magyarázatban, még úgy voltam vele, egye fene, hát ennyi még belefér, csinálnak ilyeneket, fogadnak, aztán megbánják, és könnyű elfogadni (lsd. Tökéletes kémia), de aztán jöttek a részletek az óvszerrel meg a véres lepedővel, meg az alkalmakkal, amik mind meg voltak játszva... az a pofon Tessa-tól a minimum volt. Én pépesre vertem volna az arcát, de nem is csak az övét, hanem mindenkiét, aki benne volt. Undorító az egész.
2/5 pont
Két pontot esetleg azért megér, mert ha más nem is, a szex jelenetek nagyon mentek a főszereplőknek. Túl sok volt belőlük, de legalább sütött belőle a szenvedély, amire azt mondom, egész jó volt. Ezen felül viszont mind a két főszereplőt lapáttal ütöttem volna végig, a könyvet többször földhöz vágtam volna legszívesebben, és mégis, vagyok olyan mazochista - de inkább kíváncsi - hogy a következő könyv a listámon ennek a folytatása lesz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése