Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Nem szeretem a címét. Az utóbbi napokban többen is kérdezték, hogy mit olvasok, de nem mertem hangosan kimondani, mert az egyetem folyosóin nem szívesen hangoztatnék ilyen címeket, legalábbis nem olyan kontextusban, hogy "éppen ezt olvasom". Úgyhogy inkább csak azt bizonygattam, hogy "egyébként tök cuki könyv, meg tök jó kikapcsolódás, egy kis pihentető". Mert amúgy ez mind igaz rá.


"Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve… 
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés. 
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat. 
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból? Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…"

Melanie és Dylan sztorija szerintem erősen túl lett bonyolítva. Aranyosak voltak a maguk kis esetlen módján, de közel sem volt szükség ennyi tétovázásra, mint amennyi itt volt. Ráadásul nekem egy kissé furának és önző dolognak tűnt, hogy miután feltűnt az a valaki Dylan életében, azután Melanie még mindig azzal volt elfoglalva, hogy ő mit akar, és még véletlenül sem azzal, hogy most csak simán a fiú mellett kéne állnia. De legyen, elfogadom. Szerelmes kamaszok. Mert ők azért tényleg kis fiatalok voltak...

Isobel és Spencer története volt ebben a kis könyvben a kedvencem. Imádom, amikor nem egy szépségkirálynő áll a középpontban, hanem egy nagyon is átlagos lány, az átlagosnál nagyobb testsúllyal. A fiú persze tökéletes, de ami szép, hogy így is odavan a lányért, és nem érezteti vele azt, hogy kevesebb a Menőknél csak azért, mert több. Haha, szóvicc. Elég csúnya, pardon. De nem, amúgy tényleg nagyon bírtam őket, Isobel nagyon a szívemhez nőtt.

Tök jó, hogy egy kifejezetten tiniknek írt könyvben egy egész kis történetet kapott egy meleg pár, és nem csakúgy elmismásolva, volt legalább annyi szenvedély a közös jelenetekben, mint bármelyik heteró párnál. A történet viszont már kicsit kevésbé tetszett. Egyrészt Corey szerintem túl sokat problémázott (habár valamilyen szinten érthető), másrészt Tim sem volt olyan kitartó, mint szerettem volna. De ráfoghatjuk, hogy senki nem tökéletes, és akkor máris egy klassz kis sztori.

Felvonult a korábbi kötetek összes főszereplője, legyen pozitív vagy negatív, és ez egy nagyon jó húzás volt, mert a könyvek során mind a szívünkhöz nőttek. Szerencsére nem hagytak ki senkit, és imádtam látni, hogy mindannyiuk élete sínen van, és édesek, mint mindig. Egy kicsit talán már túlságosan is, mert hát azért a gimiben aligha sikerül egy egész baráti társaságnak ilyen jól a szerelmi élete. 

Egyébként én nem tudtam róla, hogy hiába van egy közös szál, három külön történetet kapunk. Először meg is lepődtem, de utólag belegondolva ez egy nagyon okos húzás volt, tanulhatnának Marni-tól a többiek is. Mert ugyan mindegyik sztoriban volt szerethető, ha ezeket kibővítette volna egy egész kötetre, az túl sok lett volna. Pont elég volt ennyi szerintem ezekre, és nem húzta el feleslegesen. 

3,5/5 pont

Oké, szóval aranyos volt, cuki, csillámpónik meg szivárványok, de nekem ez most valahogy nagyon tini lett, eléggé eltúlzott. Ettől függetlenül szerettem olvasni, de már nagyon túl akartam rajta lenni, pedig igazán nem volt hosszú.