Nalini Singh: Archangel's Legion

Ha egy olyan szerelmespár történetét olvasom, akik már előző kötetekben is együtt voltak, valamiért mindig attól félek, hogy az új kötetek gyengébbek lesznek. Mintha csak addig lehetne egy szerelmes sztori érdekes, amíg a szereplők megtalálják az egymás felé vezető útjukat, mert utána talán már átmennek unalmasba, ami nem is érdekel már senkit. Persze, sokszor kellemesen csalódom az ilyen történetekben, elvégre az írók nem véletlenül találják ki a folytatásokat, mert vannak még izgalmak a tarsolyukban. Egy remek példa erre Nalini és az Archangel's Legion.

Angyalok zuhannak New York egéről, amelyre egy gonosz, ismeretlen erő sújt le.

A vámpírok lehetetlen módon betegségtől haldokolnak.

A vadász Elena Deveraux-nak, és az arkangyal Raphael-nek fel kell derítenie a halál hullámok forrását, mielőtt az elnyeli a városukat és az embereiket, New York városát romokban és Raphael Tornyát roham alatt hagyva az ellenséges arkangyalok miatt.

És mégis, ahogy elkeseredetten harcolnak, hogy megmentsék a várost, egy még sötétebb erő kavarok, hideg szemeit New York-on tartva... és Raphael-en. A karmazsinvörös folyók és az életre kelt rémálmok után a világ soha nem lesz ugyanaz...

Fogalmam sincs, hogyan csinálja. Olyan, mintha két külön írónő írná a két sorozatot, hiszen teljesen más mind a kettő atmoszférája, és mégis mind a kettő hihetetlenül jó és kidolgozott. Az Angyali vadász sorozatot körüllengi valami olyan hangulat, ami semmi másra nem jellemző. Talán a magasztos szóval jellemezném, ami leginkább a nagy hatalmú teremtményeknek köszönhető, akik maguk is magasztosak. Mindenesetre elképesztően ír a nő, olyan gyönyörűen, hogy már-már azért szurkolok, hogy a könyveit emeljék a szépirodalmi könyvek közé, hiszen simán megüti a szintjüket az írásmódja. 

Az utóbbi két kötetben Elena és Raphael egy kissé háttérbe szorult, hogy teret engedjenek Dmitrinek és Jason-nek, ami nem is volt baj, mert a Hetek minden tagjáról öröm olvasni, de azért nem bántam, hogy visszatértünk a gyökerekhez. A sorozatot az eredeti párossal zártam a szívembe, habár mivel Nalini-ről van szó, bárkivel kezdte volna, így is úgy is kedvenc lett volna belőle. 

Azt mindenesetre leszögezném, hogy angyalmániás vagyok. Minden, ami angyalokról szól, érdekel, és ez nagy részben ennek a sorozatnak köszönhető. Az első könyvek között volt, amit a könyvmollyá válásom során olvastam, és biztos vagyok benne, hogy nagy szerepe volt abban, hogy ma már annyi könyvet olvastam, amennyit. 

Elena szokás szerint egy igazán tökös főhősnő. Nem hagyja magát elnyomni, képes kiállni magáért egy arkangyallal szemben, ha kell, megmondja neki a magáét, és foggal-körömmel harcol azért, ami az övé. Szinte talán már túlságosan is tökéletes, és mégis vannak benne hibák, amik talán még tökéletesebbé teszik. Hiába angyal már egy ideje, mégis ő szállítja a halandó erőt a kis csoportba, az ő halandó szíve teszi emberivé a könyveket, valamint a karaktereket is.

Raphael tökéletes a vadászához. Erős, kemény kezű uralkodó a területe felett, aki képes komoly és kegyetlen döntéseket is meghozni, ha azok a jobb célt szolgálják. Emellett viszont odaadóan szereti Elena-t, bármit megtenne érte, és meg is teszi. Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a legtöbb férfi főhőstől eltérően ő engedi a nőjét harcolni, mert tudja és belátja, hogy úgysem tarthatná vissza. Félti őt, talán nem is szívesen hagyja, de megteszi, mert tudja, hogy az ő vadásza igazi harcos, és ezt tiszteli is benne. 

A mellékszereplők továbbra is csodásak. Kicsit kevesebbet kaptunk most Dmitriből, amit sajnálok, viszont annál többet Aodhan-ból és Naasir-ból, akikből eddig nem láttunk túl sokat. Aodhan fejlődése gyönyörű volt, megkönnyeztem a vége felénél az Illium-mal közös jelenetüket. Naasir pedig igazán izgalmas karakternek ígérkezik, és nem csak azért mondom ezt, mert odavagyok a tigrisekért...

A történet kifogástalan volt. Kaptunk rengeteg izgalmat, rengeteg romantikát, politikai tervezgetéseket, cselszövéseket... a csata kezdete olyan nagyszerűen lett megírva, hogy én is izgultam, a szívem hevesebben vert, és meg is könnyeztem, ami azt illeti. Aztán a végén kaptunk egy légiót, vele együtt pedig rejtélyeket, és imádom és utálom egyszerre, hogy csak nagyjából magyarázták meg, hogy hogy is történhetett ez a váratlan fordulat. A szó jelentésére mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok. 

5/5 pont
Ha akarnék, se tudnék erre kevesebb pontot adni. Egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Próbálok én elfogulatlanul írni Nalini könyveiről, de ha egyszerűen ő maga egy istennő, elég nehéz a dolog.