Susan Mallery: Koktél és cseresznye

Az első három kötetet ugye egymás után ledaráltam, aztán kényszerpihenőt kellett tartanom az utolsó rész előtt. Nem igazán örültem ennek, mert már egészen magával ragadtak a szereplők, és egyébként is Dani volt az a karakter, aki mindegyik részben fontos szerepet kapott. Ráadásul a tartalma is tetszett a könyvnek, szóval nagyon kíváncsi voltam rá.


"Egyszerre felpörget és ellazít, mint egy tökéletes koktél!

Vodka-Martini
Dani Buchanan mindig mellőzöttnek érezte magát a családban, amíg Canfield szenátor el nem húzza az orra előtt a mézesmadzagot azzal, hogy a lány az ő titkolt szerelemgyereke, de szívesen látja a családjában.

Mojito sok jéggel
A szenátor nevelt fia és egyben kampánymenedzsre, Alex azonban lehűti Dani lelkesedését, és szinte nem is engedi őt az apja közelébe a választási küzdelem során, nehogy csökkenjenek a szenátor esélyei.

Piňa Colada
Alex azonban bódító hatással van a lányra, és a mocskos vádak, gonosz intrikák ellenére lassacskán meg kell tanulniuk bízni egymásban."

Az alapsztori szerintem tök jó volt. Úgy értem, ha valami, hát a közös szülők aztán igazán nagy bonyodalmat tudnak okozni egy kapcsolatban, pláne, ha még a nyilvánosság is jó nagy szerepet kap a történetben. Szóval az alapok megvolt ahhoz, hogy ez egy jó könyv legyen. De, hogy az is lett-e? Hát...

Dani-re szerintem nagyon rájárt a rúd. Minden kritikámban írtam, hogy mindig ő járja meg a legjobban, mindig őt kínozzák, és valahogy most is úgy éreztem olvasás közben, mintha az írónő nagyon utálná a lányt, és rajta akarná kiélni a szadista hajlamait. Pedig egyébként egy jó karakter lenne, mert erős és vicces. Igaz, szerintem nagyon hamar feladta a fogadalmát, miszerint nem akar több férfit az életébe, de egye fene, ezt Alex számlájára írhatom. Viszont szerintem indokolatlanul sok volt itt a dráma, de talán csak azért, mert az előző könyvekben is sok szart kapott a nyakába.

Alex... tetszett. A múltja, a jelene, a foglalkozása, a jelleme... szerintem nagyon rendben volt. Azzal nem feltétlenül értettem egyet, hogy azután a veszekedés után nem kereste a lányt, és nem is próbálta meggyőzni őt az igazáról... de persze, foghatjuk ezt arra, hogy nála nagyon fontos a bizalom és a hűség, ezért különösen rosszul érinti, ha az övét megkérdőjelezik.

Most mintha kevesebbet kaptunk volna Buchanan-ékből, de ami azt illeti, annyira nagyon nem bántam. Gloria-t nagyon bírom, bár egy kicsit túl éles nekem a váltás. Ha tényleg annyira nagyon szereti Dani-t, akkor az első könyvben hogyan lehetett vele ennyire kegyetlen? Oké, tough love, meg minden, de azért az elég durva volt. De nem baj, inkább örülök neki, hogy egy jófej, de tökös nagyi lett belőle. Mark, Dani apja is elég fura volt nekem. Mintha nem igazán érdekelné a családja, az álmáról pedig nagyon is könnyen lemondott. Katherine... érdekes volt. Ahhoz képest, hogy annyira nagyon tökéletesnek van leírva, azért volt itt jó néhány dolog, ami alapján nekem nem ez esett le. Ezzel persze nincsen semmi baj, elvégre az emberi faj esendő, követünk el hibákat, csak a nagy felkonf után tényleg egy szentet vár az ember. Bailey tündéri volt, igazi tökös kiscsaj, meg én Sascha-t is nagyon bírtam. Jó ötlet volt sérült gyerekekkel megajándékozni a szenátori házaspárt.

Viszont a történet úgy egészében nekem nagyon se füle se farka volt. Nem éreztem, hogy előrébb haladnánk, mégis már majdnem a végén jártam. Mintha kicsit össze lett volna csapva, ráadásul újból feltűntek az erőltetett párbeszédek. Lehet, hogy azért, mert a korábbiaknál megszoktam, és az egy hét kimaradás után megint váratlanul ért, nem tudom. De tény, hogy az utóbbi két könyvnél feljegyzett stabil szintet szerintem ez most nem ütötte.

3/5 pont

Eredetileg 3,5-et akartam adni, de most, hogy kiírtam magamból, már nem ajánlom meg azt a felet. Alex és Dani párosa mindennek ellenére tetszett, csak nagyon sok volt a hiba, már csak akkor is, ha az ő párosukat nézzük. Elvégre, Dani, aki nem akar férfit az életébe, hip-hop összejött a lojális és felelősségteljes Alex-szel, akinek a család az első, és nem akar botrányt, de mikor már megtörténik, alig zavartatja magát... ja. Szóval voltak itt hibák, de azért örömmel olvastam. Csak kár, hogy az utolsó Buchanan-történet nem volt nagyobb durranás.