Amikor Travis Stephenson hazatér Afganisztánból, a szülei a válás szélén állnak, az öccse lenyúlta a barátnőjét és a kocsiját, és a legjobb barátjának meggyilkolásáról szóló rémálmai állandóan kísértik. De mikor belefut Harper Gray-be, a lányba, aki megveti őt, amiért tönkretette a hírnevét egy középiskolai hazugsággal, Travis élete elkezd felfelé ívelni. Ahogy Travis és Harper egyre többet meglátnak egymásból, Travis elkezd beleszeretni, és ahogy a családja a szétesés útjára kerül, ő pedig poszttraumás stresszen megy keresztül, egy érdekes jövő képe tűnik fel a láthatáron.
Arra számítottam, hogy tipikus kis szerelmes történet lesz pár oldalban, amolyan egy a millióból fajta, de nem igazán. Nem is feltétlenül a szerelmen volt itt szerintem a lényeg, inkább azon, hogyan küzd meg Travis a fájó emlékeivel, a legjobb barátja halálával, és magával a ténnyel, hogy az emberek körülötte folyton meghalnak a csatában.
Travis karaktere egyébként szerintem tök hiteles volt. Egy fickó, akit megkeményített a sereg, aki nem beszél sokat, és aki nem találja a helyét a régen otthonnak nevezett helyen. Úgy gondolom, hogy aki olyan dolgokon megy át, mint a katonák, azok közül a legtöbben nehezen illeszkednek be a régi életükbe, mert teljesen más emberként térnek vissza. Ez történt Trav-vel is, akinek az új családja a seregbeli bajtársai lettek.
Harper-ről viszont őszintén szólva nem sok mindent lehetett megtudni. Leginkább annyit, hogy szépen mosolyog, klassz a haja, és Travis szerint tökéletes. Szerettem volna egy kicsit róla is többet megtudni, mert egyébként az a kép, amit látni lehetett róla, tetszett, mert szimpatikus volt a lány, relatíve racionálisak a döntései is.
A mellékszereplők is kidolgozottak lettek. Az öcsi nem nőtt a szívemhez, az apa még kevésbé, mert egy gennyláda, az anya viszont érdekes volt, és tetszett is, hogy mennyire szereti Travis-t. Az már viszont kevésbé, hogy nyíltan ki is mondta neki, hogy ő a kedvence. Lehet, hogy csak azért, ahogy engem felneveltek, de szerintem egy anya nem mondhat ilyet, főleg nem egy olyan érzékeny nő, mint amilyen ő. Ez a húzása annyira nagyon nem tetszett, de amúgy rendben volt. A Paige féle lányokat soha nem fogom egészen megérteni, számomra ő eléggé el volt cseszve, de talán inkább a személyével volt a problémám, nem pedig azzal, ahogy ábrázolták. Még a mellékszereplőknél meg kell említenem Charlie-t, aki bár már meghalt, azért nagyon fontos szerepe volt. Ahogy szépen lassan kialakult róla is a kép, a szívemhez nőtt, és szomorúvá tett, hogy egy ilyen személyiségnek meg kellett halnia. Az anyját is megkedveltem, aki fura fazon volt, de nagyon jófej.
3/5 pont
Érdekes volt, de nem nyűgözött le. Az, hogy nem lett hosszú, egyáltalán nem baj, mert nem volt szabad elnyújtani, nem volt benne annyi, legalábbis az írónő nem tudott volna belőle többet kihozni, hiába a potenciál. Nem tudnám megmondani, hogy miért nem adok rá több pontot, egyszerűen nem tetszett annyira, nem izgultam rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése