"Előétel
Cal Buchanannek a város legjobb séfjére van szüksége, hogy az Öreg Halász újra felkapott étterem legyen. Csak az a gond, hogy a tökéletes jelölt éppen a volt felesége…
Főétel
Pennynek jól jön az állásajánlat, de nem köti Cal orrára, hogy kisbabát vár. Ráadásul elég rázós dolog mindennap együtt dolgozni az exével, akiből még nem sikerült kiszeretni…
Desszert
És hogy a helyzet még pikánsabb legyen, véletlenül tudomást szerez Cal féltve őrzött titkáról, amelyet a férfi pont előle rejtegetett a legjobban."
A történet egyszerű, de nagyszerű. Szeretem az ilyet, amikor egy volt házaspárt valahogy újra egymás útjába sodor a cél. Erre egy nagyszerű példa volt Jennifer Crusie: Álmaimban kísértesz c. könyve. Igaz, abban volt egy kis misztikum is, ráadásul Crusie könyvei egyébként is kedvesek számomra, szóval elég magasra tette a lécet, amit ez a könyv viszont nem ugrott meg.
Az adott karakterekkel egyébként szerintem nem volt baj. Pennie jófej volt. Talpraesett, határozott, tudta, mit akar, és meg is szerezte. Igaz, egy kicsit sűrűn hozta fel a sérelmeit az én ízlésemhez, de lehet, hogy valakiben olyan mély nyomot tudnak ezek hagyni, hogy másról nem mindig tud beszélni.
Cal... se volt rossz. Bár szerintem túl sokat titkolózott. Nem gondolom, hogy ezeket a dolgokat mindenképpen meg kellett tartania. Például, ami a húgához kapcsolódott, az nem az ő titka volt, hogy megtartsa, a húgának joga lett volna tudnia. Ráadásul azt is furcsállom, hogy a feleségének nem beszélt egy olyan horderejű dologról, mint amit titkolt.
Naomi viszont tetszett. Nagyon feldobta a könyvet, felfrissítette, és mindig megmosolyogtam a jeleneteit. Persze, először meghökkentett, de aztán megszoktam és elfogadtam. Reid aranyos volt, benne lesz még mit felfedezni. Walker katona volt, tehát már alapból jó helyről indul nálam, már csak azt nem tudom, hogy ha a vele kapcsolatos fő rejtély már kiderült, akkor mi lesz az ő könyvében. Lehet, hogy nem rá fog koncentrálni elsősorban? Dani-re csúnyán rájárt a rúd, majd még rá is kíváncsi leszek. Gloria viszont... a leírásból arra számítottam, hogy egy Susan Elizabeth Phillips-szerű nehéz eset nagymamáról lesz szó, de ő teljesen más volt, egyelőre nem sok szeretnivalót találtam benne, sőt! De ez még talán változhat a későbbiekben.
Ami engem zavart, az a párbeszédek. Egyrészt rettenetesen sok volt belőlük, aránytalanul kevés leírással, másrészt sokszor nem is éreztem őket természetesnek. Persze, a mennyiségük miatt lehetett az egész relatíve pörgős, a természetesség meg talán csak szerintem nem volt meg benne... mindenesetre irodalmilag nem egy magas szintű iromány, pedig ilyen szempontból nem szokásom kritizálni könyveket.
3/5 pont
Oké, szóval nem ez volt a legjobb olvasmányélményem, nem volt tökéletes, kapásból egy csomó hibát fel tudok sorolni, de azért a maga nemében rossz nem volt. Azt megkaptam tőle, amit szerettem volna: semmi nagy dráma, semmi sírás, helyett mosolygás, romantika - néhol már szemforgatóan sok nyáladzás, de egye fene, néha ilyet is kell. Szóval részemről az Éjkoronának még egy kicsit várnia kell, mert Walker története lesz a következő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése