2015. augusztus 22., szombat

Susan Mallery: Fahéj és karamella

Reménykedve vágtam bele a második kötetbe. Elvégre, előzetesnek annyira már biztató volt, hogy egy volt katonáról volt benne szó - igaz, nemrégiben már okozott csalódást ex-katonás könyv. Ráadásul voltaképpen egy második kötet esélyt adhat fejlődésre is, biztosabb írói hang kialakítására, múltbeli hibák kijavítására is. Ami azt illeti, ez a könyv valóban jobb volt a Citrom és osztrigánál.


"Édes kísértés
A leszerelt katona, Walker Buchanan olyan környékre költözik, ahol senki sem sejti, kicsoda. De amikor a csinos szomszédasszony kocsija defektet kap, nem tudja megállni, hogy ne segítsen neki…
Csábító nyalánkság
Elissa meggyőzi magát, hogy az új szomszéd nem lehet sorozatgyilkos, mert azokat mindig kedves embereknek tartja a környezetük, Walker Buchananre azonban mindent lehet mondani, csak ezt nem…
Hab a tortán
Walkert nem hagyja nyugodni, hogy még mindig nem találta meg elhunyt bajtársa barátnőjét, Elissát pedig azzal zsarolja a volt barátja, hogy elveszi tőle az ötéves kislányukat…"

Fura dolog ez. Az elsőt is egy másik szerző könyvéhez hasonlítottam, és itt is találtam hasonlóságot mással. Ezúttal egy Susan Elizabeth Phillips könyv jutott róla eszembe, az Álom, édes álom, ahol szintén egy mogorva fickóról van szó, meg egy egyedülálló anyával, akinek gondokkal kell szembenéznie. Persze, tulajdonképpen itt a konkrét hasonlóságoknak vége is szakad... legalábbis szakadna, ha magáról a könyvsorozatról pedig nem jutna eszembe Beth Ciotta Cupcake-imádók klubja sorozata. De lehet, hogy ez csak egyéni defekt.
Elissa egy erős karakter. Szimpatikus, hogy egyedül nevelte fel a lányát, mégis nagyszerű lett a gyerek. Tetszik, hogy nem akar senkire támaszkodni, hogy ő akarja saját magát fenntartani, és makacsul ragaszkodik is ehhez. A múltját felvállalja, ha nem is büszke rá. Amiatt pedig nem tudom hibáztatni, hogy hitt az öccsének azzal a bizonyos telefonhívással kapcsolatban, elvégre miért is kellett volna arra számítania, hogy becsapják? 
Walker... a jelenkori énje álompasi karakter. A múltbeli kevésbé. De reálisnak tűnik, hogy amire egy kamaszkölyök nem volt képes, azt egy felnőtt, háborút megjárt férfi már szégyell. Úgy értem, a változás teljesen érthető, de közben szomorú is, mert igen, az a múltbeli dolog eléggé necces volt, sőt! Ezzel együtt most már viszont egy remek ember lett belőle. Gondoskodó, talpraesett, szerető férfi.
Gloria továbbra is egy boszorkány, a család többi része viszont jófej. Nagyon kíváncsi vagyok Reid könyvére, elég szépen felvázolták a dolgokat már most. Szerencsétlen Dani viszont... hát, egy kicsit azért már idegesítő, hogy ezekben a könyvekben minden elképzelhető rosszat végig akar vele csináltatni az írónő. Kíváncsi vagyok, hogy a negyedik könyvben végül egy idegroncsot kapunk-e, mert amúgy érthető lenne. Zoe tündéri kislány, remélem, amolyan tipikus álom-kölyök. Mrs. Ford szintén feldobta a sztorit, jófej a néni!
Néha egy kicsit furának tartom a logikát. Van két ember, akik fizikailag vonzódnak egymáshoz, mind a ketten tudják, hogy nem akar a másik semmi hosszútávút, aztán egymásra cuppannak, és hiába a vágy, azt mondják, nem lépnek tovább. Nem is tudom, lehet, hogy csak én vagyok így vele, de nekem ez egy kicsit logikátlannak tűnik. Lehet, hogy ma nem vagyok romantikus hangulatban, ezért nem tudom megérteni. De ezen kívül tetszett Elissa és Walker párosa, izzik köztük a levegőt, és tudnak bánni egymással. 
"– Elissa, én egy gazember vagyok. Ezt meg kell értened. 
Elissa majdnem felvihogott. Persze. Egy gazember, aki bevitte Mrs. 
Fordot a kórházba, és engedelmesen megcsodálta Zoe új ruháit.
– Gazember – bólintott. – Megértettem.
Walker összehúzta a szemét.
– Nem tréfálok.
– Tudom. Csirkefogó vagy.
– Te most gúnyolódsz velem?
– Talán. Egy kicsit. Most megversz?"
4/5 pont
Határozott előrelépés szerintem ez a könyv az előzőhöz képest. Itt is rengeteg volt a párbeszéd, de talán valamivel kisebb, és természetesebbnek is tűnt. Talán a páros miatt, talán az író fejlődése miatt, nem tudom. Mindenesetre egy helyen még meg is könnyeztem, ami elég jót mond el a könyvről. Szóval cuki volt, tetszett, remélem, marad ez a színvonal!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése