"Mi a bosszú ára?
Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni.
Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér.
Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?"
Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni.
Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér.
Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?"
Most láttam, hogy a moly.hu-n a romantikus könyvek kategóriájában 9. helyezett. Érthető, hiszen édes, romantikus szerelmi történet ez egy nagyszerű főhősnőről, egy tökéletes könyves álompasiról, és azokról a szép dolgokról, ami velük történtek, hogy végül megkapják a várva várt happy endet.
Na jó, valójában nem teljesen értem, hogyan tartozhat a romantikus könyvek közé. Úgy értem, tényleg van benne szerelmi szál, nyilván elég nagy szerepe is van benne, de azért ez mégiscsak egy végtelenül brutális és kegyetlen könyv, szerintem sokkal durvább, mint az első. Voltak benne részek, ahol hangosan felszisszentem, mert nem akartam, hogy ez vagy az megtörténjen, és mégis. Jócskán voltak ilyen jelenetek, de ahelyett, hogy elriasztottak volna, csak tovább akartam olvasni, hogy akkor ebből hogy lehet valami jó a végén? Hogyan?
Livvie... Cica... végigbőgte a könyvet. Nem mintha nem érteném meg, ennyi szarság után én is kész idegroncs lennék. Csak egy kicsit azért mégis zavart, hogy bármi történt, ő sírt. Szerintem egy oldalt nem bírt ki úgy, hogy ne sírjon. Ettől függetlenül azért nem tartom kevesebbre, mert ahogy mondtam, teljesen érthető. Nem igazán tudom, hogy a helyében hogyan cselekedtem volna. Vannak ötleteim, elképzeléseim, de nem is igazán szeretném magam beleképzelni a helyébe, mert ez túlságosan is kegyetlen. Viszont íróilag bravúros. Látni, hogyan alakul át, hogyan tanulja meg a testét használni, ha valamit el akar érni, hogyan válik egy látszólag teljesen testi lénnyé, hogyan válik megadóvá és engedelmessé annak érdekében, hogy túléljen... egyszerre sokkoló, szívszorító és valahol egészen lenyűgöző, mert annyi mindenről lemondott, megtett, hogy végül túlélje, hogy ki tudja, hogy ha esetleg egyszer megkapja a normális életet, tud-e majd kezdeni azzal valamit.
Caleb-et lehet szeretni. Lehet utálni. Lehet gyűlölni. Lehet szeretni gyűlölni, lehet gyűlölni szeretni. Fogalmam sincs, rám melyik igaz. Mert egyrészről az ő története is annyira kerek egész, hogy szinte átérzed, amin keresztül ment, amitől ilyen lett, és ezért sajnálod, de aztán olyan dolgokat tesz, amiket nem tudsz, pontosabban nem kéne tudnod megbocsátani. Bevallom őszintén, amit a vége felé tett Cicával... több dolog is, olyan volt, amit nem biztos, hogy meg tudok neki bocsátani. Mégis, minden, ami utána jött, arra sarkall, hogy megpróbáljam. Ami szerencsés, hogy lesz rá egy egész befejező kötetem, hogy meg tudjak neki bocsátani.
Tele volt a történet csavarokkal. Ott volt például Rafiq rejtélye, hogy mit miért tett, és az az ember borzasztó, undorító, megérdemelte a sorsát, Caleb szemszögéből viszont - már a másikból, a kevésbé dühösből - egy kicsit viszont szánandó is, hogy így esett. Felipe és Celia... megleptek. Külön-külön is, meg együtt is, és én bevallom, hogy akármilyen emberek is, akármivel is foglalkoznak, mégis meg tudtam őket kedvelni. Reed érdekes karakter volt, meglepő dolgokkal. Kedveltem. Sloan-t úgy szintén, sőt! Kifejezetten szórakoztató volt a piszkos kis titka. Az is, amit bevallott, és amit pedig később tudtunk meg.
A könyv során sokszor gondolkodtam el azon, hogy vajon mi vehet rá valakit arra, hogy egy ilyen történetet írjon. Vagy arra, hogy ilyesmit olvasson. Először azt gondoltam, talán velem van a baj, hogy olvasom ezt a kegyetlenséget, de aztán belegondoltam, hogy rajtam kívül sokan mások is, és nem csak én szeretem, hanem az a sok másik ember is. Tehát akkor mi a rejtély? Egyik karakter se tökéletes. Mindegyiknek meg van a mocskos titka, a mocskos múltja, a mocskos tettei. Egyiket se lehet teljesen szeretni, ahogy teljesen gyűlölni sem. Talán azzal magyarázható, ahogy meg van írva. Hogy egy pillanatra sem veszíted el az érdeklődésedet, és csak többet és többet akarsz, még akkor is, ha az csak még több kegyetlenkedést jelent, de kíváncsi vagy, hogy átlépi-e valaha azt a határt, amit már nem bírnak a szereplők, vagy amiket már te nem bírsz. És akkor rájössz, hogy az emberi kegyetlenségnek nincsenek határai, ahogy annak sem, hogy mennyit lehet elviselni ép ésszel. Ez egyszerre lenyűgöző és elborzasztó, és nem is biztos, hogy ebbe mélyebben bele akarnék menni.
5/5 pont
Megrázó, kegyetlen, embertelen, mégis lenyűgöző. Azon szórakoztattam magam, hogy a Könyvmolyképzőnél minden könyv kategóriába van sorolva, ez pedig egyszerűen csak kapott egy nagy-nagy figyelmeztetőt, hogy csakis és kizárólag 18 éven felülieknek való. És míg a legtöbbnél azt mondom, hogy a mai korban már mindegy, azért itt tényleg betartandó a korhatár, nem véletlenül van az ott. Még 18 felett sem ajánlanám bárkinek, csak az erős idegzetűeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése