"Létezhet szerelem, ha minden csak hazugság?
Brant:
Huszadik születésnapján már milliárdokat érő cég tulajdonosa. Három éve vagyunk együtt. Négyszer kérte meg a kezem. Négyszer kosaraztam ki.
Huszadik születésnapján már milliárdokat érő cég tulajdonosa. Három éve vagyunk együtt. Négyszer kérte meg a kezem. Négyszer kosaraztam ki.
Lee:
Füvet nyír, ha éppen nem háziasszonyokat döntöget. Nemcsak a keze és a szája ügyes, hanem a szerszáma is. Majdnem két éve futok utána. Azt nem tudom, hogy vajon tud-e róla, hogy ez így van.
Füvet nyír, ha éppen nem háziasszonyokat döntöget. Nemcsak a keze és a szája ügyes, hanem a szerszáma is. Majdnem két éve futok utána. Azt nem tudom, hogy vajon tud-e róla, hogy ez így van.
Két férfit szeretek. Két férfival szeretkezem.
Csak tessék, ítélj el! Fogalmad sincs, hogy mivel jár a szerelmem.
Ha azt hiszed, hogy már hallottál ilyen történetet, akkor tévedsz."
Nagyon nehéz lesz erről a könyvről úgy írni, hogy nem lövöm le a poént, mert ez a nagy titok az alapja mindennek. Ennek az ismerete nélkül az egész talán értelmetlennek fog tűnni, pedig ó, de megvan az oka mindennek!
Amikor még a könyv felénél sem tartottam, azt gondoltam, már tudom is, hogy mit fogok írni Layana-ról. Azt hittem, hogy ez is olyasmi lesz, mint Tarryn Fisher könyvei, amik egy korántsem tökéletes, manipulatív, és lényegében eléggé negatív főhősnőről szól. A könyv felénél értettem meg, hogy ez nem igaz, ugyanis Lana egy baromi erős nő. Olyan dolgokat viselt el, ment rajtuk keresztül, amik egy gyenge nőt térdre kényszerítettek volna, és talán már az elején feladta volna. Én magam sem tudom, hogyan tettem volna a helyében, hiszen ez az egész annyira kemény helyzet. Az önzés által vezérelt tetteit is tökéletesen meg lehet érteni, hiszen egy szerelmes nő nem is igazán lehet más, mint önző, ha csak magának akarja a férfit.
Brant-et és Lee-t elég nehéz külön-külön leírni, még akkor is, ha egyébként annyi mindenben különböznek egymástól. Brant intelligens, zseniális, visszafogott, erős de törődő férfi, akinek Lana a mindene, és kitart mellette annak ellenére, hogy tudja, titkol előle valamit, ráadásul számos alkalommal visszautasította a lánykérését. Lee ennek a totális ellentéte. Vad, féktelen, főleg ösztönösen férfias, már-már gátlástalanul az. Mégis, a kettő kiegészíti egymást, úgyhogy tökéletesen érthető, hogy Lana mindkettőbe beleszeretett.
Mellékszereplők közül Jillian kapta a legtöbb szerepet. Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit kezdjek vele. Egyszerre volt szimpatikus és ellenszenves, aztán a könyv vége felénél már kifejezetten csak az utóbbi. Főleg az epilógus után, és nem azért, ahova került, hanem amiatt, ami akkor kiderült róla. Ott végre fény derült arra, mi mindent tett, és ezzel megértettem, miért kapta azt a sorsot, amit.
Tetszett, hogy a történet egy olyan rétegről szólt, amiről a legtöbben csak álmodozni mernek, és mégis kellő öniróniával írta le. Nem akarta tökéletesnek mutatni a felső tízezret, sőt, kemény ítéleteket is mondott róla. Ennek ellenére ott voltak a jó oldalai, például a HAF támogatásával. Nagyszerű volt, hogy Lana-nak ilyen "hobbit" adott az írónő, mert nem tűnt úgy, mintha ne lenne karakterhű.
Le voltam nyűgözve. Már az elejétől fogva belepte a könyvet valami sötét hangulat, és az írónő úgy fűzte a szavakat, hogy érezni lehetett a feszültséget. Ítélkeztünk, mielőtt tudtuk volna, miről van szó, és én egészen odáig nem sejtettem semmit, amíg ő nem akarta, hogy megsejtsem. Pszichológiáért rajongó énem nagyon örült a fordulatnak, csak megerősített abban, hogy milyen érdekes is tud lenni az ember. Annyira bravúros az egész szerkezet, hogy emelem kalapom előtte.
5/5 pont
Nem tudtam, hogy ennyit fogok neki adni, amíg idáig el nem jutottam. De igaz, hogy végigizgultam, amíg ki nem derült a titok, utána pedig azért, hogy minden megoldódjon. Fájt a szívem a Lana-Brant-Lee hármas történetének végére, komolyan összefacsarodik a szívem, amiért el kellett engednünk valakit, ezzel együtt viszont boldog is vagyok, mert mégsem kellett teljesen lemondanunk róla. Ha nem érted, miről is beszélek, ajánlom, hogy olvasd el a könyvet!
Nem tudtam, hogy ennyit fogok neki adni, amíg idáig el nem jutottam. De igaz, hogy végigizgultam, amíg ki nem derült a titok, utána pedig azért, hogy minden megoldódjon. Fájt a szívem a Lana-Brant-Lee hármas történetének végére, komolyan összefacsarodik a szívem, amiért el kellett engednünk valakit, ezzel együtt viszont boldog is vagyok, mert mégsem kellett teljesen lemondanunk róla. Ha nem érted, miről is beszélek, ajánlom, hogy olvasd el a könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése