"Meredith Bancroft gazdag chicagói kereskedődinasztia sarja, és leghőbb vágya, hogy egy napon, az évszázados hagyományt követve, édesapja örökébe lépjen, és maga irányítsa az országos áruházláncot. A tehetséges, életvidám, öntudatos lány dolga azonban cseppet sem könnyű: lépten-nyomon meg kell felelnie szigorú, kritikus, zsarnok apja elvárásainak. Meredith a felnőtté válás küszöbén ismerkedik meg a tanult, intelligens, de szegény sorból származó Matthew Farrell-lel. Első látásra egymásba szeretnek, és az együtt töltött gyönyörű éjszaka után a lány felelősségteljes döntést hoz: apja akaratának ellenszegülve megtartja gyermekét, és titokban férjhez megy Matthez. Néhány boldogságban együtt töltött nap után azonban a férfinak Venezuelába kell utaznia, ahová kétéves munkaszerződése szólítja. A közös jövőről szőtt boldog álmukat egy idő után kikezdi a távolság, majd végképp szertefoszlik, amikor tragikus körülmények között elveszítik a magzatot.
Matt tizenegy év elteltével gazdag iparmágnásként költözik Chicagóba, és a vélt sérelmek miatt elégtételt akar venni Meredithen. Miközben a két fiatal ádáz harcot folytat, találkozásuk elkerülhetetlen, így annyi év után szembe kell hogy nézzenek egymással, a közös tragédiával, a temetetlen múlttal és mindazzal az ármánnyal, amelyről hosszú évekkel korábban mit sem sejtettek. Judith McNaught (Földi mennyország, Míg el nem jöttél) kétkötetes regénye az ármány és szerelem modern korba ágyazott lebilincselő története. "
Igaz, ha nagyon szigorúan vesszük, már ez sem igazán modern. 1989-ben játszódnak a legkésőbbi jelenetek, és tulajdonképpen már ez is 26 éve volt, szóval szinte egészen más világban, mint amiben élünk. Én speciel meg sem születtem akkor még. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne teljesen más kategória, mint a történelmi kötetek, úgyhogy attól még ugyanúgy újdonságot jelentett a korábbiakhoz képest.
Meredith karaktere egy kicsit nekem túl sok volt. Túl szép, túl ártatlan, túl csábító, túl tökéletes. Egyszerűen mindent imádni kellett, amit csinált, és pont ez volt az, amitől számomra ellenszenves lett a végére. Habár talán ez így nem is pontos, mert a karakter tényleg tökéletes volt ahhoz, hogy utáljam, egyszerűen csak az nem tetszett, hogy az írónő tökéletes szereplőt csinált belőle. Nincsen ilyen ember, én azt mondom. Hogy valakinek ne legyenek hibái? Mert a végére azokat is legyőzte. Igen, eleinte túlságosan behódolt az apjától, de a végére összeszedte magát, kiállt magáért, és... igen, tökéletessé vált. Valahol talán persze lenyűgöző a változás, amin végigment, hogy igazi talpraesett nő vált belőle. De... nem is tudom. Nem volt emberi, nem volt megfogható számomra.
Matt... ő is hasonló cipőben járt, egy kicsit mégis jobb volt a helyzete. A külseje természetesen neki is tökéletes, a természete viszont nem az. Meredith számára igen, mert ő szereti, és őt is szereti Matt, de egyébként egy mogorva, rideg ember, aki bármi áron eléri a céljait. Ezzel egyébként nincs is baj, pont kellett Meredith ártatlansága és jószíve mellé egy ilyen kemény férfi. Még azt se mondhatnám, hogy túlzás volt. Én mégsem szerettem bele.
Lisa karaktere egészen a Parker-rel közös jelenetükig tetszett. Sejtettem, hogy az lesz a végkimenetele, ami lett, de nagyon reméltem, hogy nem így lesz. Nem volt semmi értelme, nem volt semmi felvezetés, ráadásul egy kicsit sántít is nekem, hogy ha annyira nagyon szerette Meredith-et, akkor hogyan tehette meg ilyen könnyen... no mindegy. Parker tényleg elég unalmas volt, ezzel együtt sajnáltam, amikor éppen boldogtalan volt. Philip... hű, hát őt aztán imádtam gyűlölni! Komolyan a falra másztam attól az embertől. No comment. Joe volt a kedvencem, azt hiszem.
Tulajdonképpen minden karakterbe bele tudok kötni. Nagyon sok fura dolog történt a könyvben, sok mindennek nem láttam értelmét. Kicsit olyan érzés volt, mintha az írónő arra koncentrált volna, hogy a kötet üzleti részei kellően professzionálisak és pontosak legyenek, és ennek érdekében beáldozta volna a történeti részek kidolgozásának minden apró részletét, és éppen ezért volt benne ennyi hiba. Mert szerintem sok volt. A végére természetesen mindenki párt talált magának, mindenki szerette egymást, minden rossz megbűnhődött, mindenki megjavult, akinek kellett... ez nem Édenkert volt, inkább tündérmese.
4/5 pont
Magam is érzem a logikátlanságot a kritika és a pontozás között, de úgy érzem, ez passzol a történetre is. Viszont az a helyzet, hogy Matt és Meredith párosa nagyon jól működött, és valahogy ki tudja törölni a tökéletlenségek nagy részét. A két főszereplő között őrületes kémia működött, imádtam a közös jeleneteiket, még amikor veszekedtek, azokat is. Mert végül is két okos emberről volt szó, akik meg tudják találni a közös hangot, ha odafigyelnek egymásra, és egyszerűen... szépek együtt, na. Éppen ezért megbocsátom a könyv hibáit, mert a páros még az egyéni tökéletlenségekkel együtt is széppé tette a sztorit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése