Anna Todd: Miután elbuktunk

Nem teljesen értem magam. Az első két kötetet végigszidtam, mégis, mikor hozzáfértem a harmadik részhez, megadó sóhajjal a listám elejére vettem. Miért? Ennyire szeretek szenvedni? Vagy van valami delejes vonzása ennek a sorozatnak, ami nem hagy szabadulni, akár csak egy rossz kapcsolatból? Akár csak egy rossz kapcsolatból...


"Tessa és Hardin élete eddig is bonyolult volt. 

Most még bonyolultabb lett.

Miután elbuktunk,
az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt.

Tessa pont az élete legnagyobb döntését hozza meg, amikor minden megváltozik körülötte. Először az ő családjáról tudnak meg addig rejtegetett titkokat, aztán Hardin családja okoz nekik váratlan meglepetéseket. Ezek a felfedezések mindent más megvilágításba helyeznek, és még jobban megkérdőjelezik a közös jövőjüket, amelyért már annyit küzdöttek. Tessa élete kezd szétesni. Semmi sem az, aminek hitte. Sem a barátai, sem a családja. Hardin, az egyetlen személy, akire támaszkodhat, nagyon dühös lesz, amikor tudomást szerez Tessa döntéséről. Ahelyett, hogy mellé állna, mindent elkövet, hogy megtorpedózza a terveit.
Tessa tudja, hogy Hardin szereti, és bármi áron meg akarja védeni. De más szeretni valakit, és megint más beengedni az életünkbe. Tessát kezdi kimeríteni a féltékenységi jelenetek, a féktelen dühkitörések, és a bűnbánó bocsánatkérések ördögi köre. Senki iránt sem táplált még ilyen heves érzelmeket, senki sem gyújtotta így lángra a testét… De meddig képes a tűz és a szenvedély ellensúlyozni ezt a sok drámát és szenvedést? Azelőtt elég volt a szerelem, hogy összetartsa őket. De ha Tessa most a szívét követi… akkor vége lesz a kapcsolatuknak? "

Pedig nem véletlenül húztam le az első két könyvet, tényleg szenvedtem velük. Ahogy ezzel is, az első felével legalábbis egyértelműen. Esetleg annyi pozitívumot tudok mondani, hogy a második felével már nem voltak olyan gondjaim, hogy legszívesebben hozzávágtam volna valamihez a könyvet.

Nem mennék bele részletesen a karakterek jellemzésébe. Tessa még mindig Tessa, egy szerelemtől elvakult lány, aki túlságosan gyenge ahhoz, hogy meghozza azt a nehéz döntést, ami amúgy már logikus lenne a való életben. Egy kis fejlődés aztán beáll a jellemébe, mert egy idő után a sarkára áll, és habár néhány dolgon még mindig túl könnyen túlteszi magát, azért annyit el lehet neki ismerni, hogy egyre kevésbé hagyja magát eltiporni.

Hardin... továbbra sem álompasi. Parancsolgat, bunkó, szemét, nem bánik jól Tessa-val, szerintem tuti bipoláris - amivel egyébként nem lenne semmi bajom, ha ez lenne a legnagyobb bökkenő itt -, és az sem segít a helyzetén, hogy amikor viszont jó napja van, akkor egészen aranyos és jófej is tud lenni, mert ez a ritkább sajnos. Viszont nála is van egy kis fejlődés, yaay. Mert kezdi uralni a természetét, levezeti máshol a feszültséget, kezdi becsülni Tessa-t, és úgy általánosságban... talán kezdem látni a fényt az alagút végén.

A kapcsolatuk egyébként szerintem katasztrofális. Ha ezek élő, lélegző emberek lennének, tuti mindent elkövetnék, hogy szakítsanak, mert ez nagyon nem egészséges. Hardin-nak nem Tessa-ra van szüksége ahhoz, hogy helyrejöjjön, hanem egy pszichológusra. Tessa-nak meg erősebbnek kéne lennie, és megértenie, hogy egyedül nem tud segíteni valakin, akinek ilyen problémái vannak.

Landon továbbra is aranyos, Carol továbbra is borzasztó, habár ő is fejlődésnek indult. Ken és Karen rendben van, Kimberly szintén nagyon jófej. Bírom Smith-t, jófej kölyök. Zed-del már nagyon kellett, hogy vége legyen a dolgoknak, mert már sehogy se volt ez jó. Steph... jeeez. Hogy nem tűnt fel senkinek? Tessa apját egyszerre kedvelem és utálom, még nem tudom hova tenni.
Két embert kihagytam a listából, mert őket nem tudom anélkül jellemezni, hogy le ne lőném a könyv végén felbukkanó... csavart? Mert engem egyáltalán nem lepett meg. Szerintem teljesen egyértelmű volt. 

3/5 pont

Igen, kérem, egy pontot feljebb lépett. Az első felénél még gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom, de megérte továbbolvasni, mert a második fele már egészen elfogadható volt. Sokkal kevesebb ordibálás, sokkal több értelmes kommunikáció, és úgy általánosságban, kezdem látni, hogy ebből a végén valami jó is kisülhet. Vagy ha jó nem is, valamennyire logikus és érthető. A csavar pedig, bár nem volt meglepő, azért kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással lesz a szereplőkkel, úgyhogy ha kijön a negyedik rész, azt is egészen biztosan a listám elejére fogom tenni.