"Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?"
Bevallom, nem is olvastam el figyelmesen a tartalmát. Tudtam nagyjából, hogy miről szól, tudtam, hogy kik lesznek a főszereplők, de különösebben nem akadtam fenn egyetlen apró tényezőn sem, mert Colleen Hoover neve elég volt ahhoz, hogy tudjam, hogy ezt el kell olvasnom. Na meg az, hogy ez a Hopeless sorozat kis része, amit egyébként is nagyon imádom. Úgyhogy az előzetes elvárásaim csupa jó dolgok voltak.
Six karaktere nagyon menő. Már Sky barátnőjeként is tudtuk, hogy ő egy tökös csaj, az a fajta, akinek mindenki a barátja akarna lenne. Persze, nem tökéletes. Mind tudjuk, hogy milyen sok pletyka kering róla, hány fiúval feküdt le... felháborító is lehetne, de végül is, most fiatal, hát most kell elkövetnie hibákat. Például beeshet sírva a szekrénybe egy fiúra. Vagy ez nem is volt hiba? A lényeg az, hogy Six (imádom a nevét, nagyon vicces a sztorija!) egy totál jófej csaj, vicces, éles eszű, közben pedig érzékeny, de nem azon az idegesítő módon, amitől a hajunkat tépnénk. Egyszerűen csak... klassz.
Daniel. Régen mondtam már ilyet... de íme egy újabb könyves álompasi! Tudom, tudom, néha egy seggfej, de nem gonosz módon. Csak egyszerűen... nem is seggfej, inkább pimasz. Szemtelen. Minden, amit egy rosszcsont kisfiúról elmondható, akiben amúgy nincsen semmiféle rosszindulat. Vicces, okos, kötekedő, néha idegesítő, de mindez a lehető legimádnivalóbb köntösben. Én is akarok magamnak egy ilyet. Mondjuk úgy... most? Örültem, hogy az ő szempontjából olvashattam a történetet, mert így beleláthattunk a lökött agyának minden egyes szegletébe. Ha Six-et az egekig magasztaltam, Daniel-t csak még magasabbra tudnám.
Daniel családja haláli! Szakadtam a párbeszédeiken. Olyan szívesen olvastam volna még róluk! Ritkán találkozni ilyen laza családdal. Egyébként pont ez volt az egyik oka annak, hogy szerettem a karaktereket. Végre két főszereplő, akik rendes családból származnak, egészséges háttérrel. Értem én, minél sérültebb az áru, annál érdekesebb, de... nem! Pont ők cáfolják meg ezt az elméletet. De visszatérve a mellékszereplőkre. Sky és Holder most éppen mellékszereplővé avanzsálódott, de így is jól működtek együtt, mint egy összeszokott kis egység. Val-t utáltam. Akkor is, ha nem is ez a neve.
De a mókát és vidámságot félretéve volt itt azért egy csavar. Féltem, hogy megint egy elnagyolt konfliktus lesz itt is, mint a Slammed második részében, de itt azért elég komoly volt a baj. Olyan kérdést vetett fel, ami szerintem elég sok tini életében felmerülhet, és nekem tetszik, ahogy végül meg lett oldva, és el lett magyarázva. Én is pont így gondolkodtam erről a témáról, csak Colleen ezt meg tudta rendesen fogalmazni. Ezért van az, hogy ő író, én meg írok.
5/5 pont
Nanáhogy! Imádtam, úgy, ahogy van. Elejétől a végéig, végétől az elejéig, Danielestül, Sixestül, családostul, mindenhogyan. MUSTREAD könyv, még akkor is, ha az első két része nincs meg valakinek. Igaz, lelő benne egy jókora poént, ha ismeretlenként kezdesz hozzá, ami szomorú, de végül is nincs részletezve, úgyhogy azért még lehetnek meglepik. De nagyon ajánlom mindenkinek, akinek van kábé két órája olvasgatni (vagy aki nem olvas gyorsan, annak egy kicsivel több). Megéri!
Nanáhogy! Imádtam, úgy, ahogy van. Elejétől a végéig, végétől az elejéig, Danielestül, Sixestül, családostul, mindenhogyan. MUSTREAD könyv, még akkor is, ha az első két része nincs meg valakinek. Igaz, lelő benne egy jókora poént, ha ismeretlenként kezdesz hozzá, ami szomorú, de végül is nincs részletezve, úgyhogy azért még lehetnek meglepik. De nagyon ajánlom mindenkinek, akinek van kábé két órája olvasgatni (vagy aki nem olvas gyorsan, annak egy kicsivel több). Megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése