"Az árván maradt Zack Benedictet tizennyolc éves korában a nagyanyja elüldözi a jómódú családi házból. Ettől kezdve egyedül kell érvényesülnie, és ez látszólag könnyedén megy neki: egy filmstúdióban köt ki mint díszletmunkás, hamarosan azonban már ünnepelt filmcsillagként tűnik fel a mozivásznon. Vagyonát nem csak színészként, hanem ügyes befektetőként is növeli, és hamarosan az amerikai filmipar egyik legszebb színésznője a felesége. Élete csupa pompa, ünneplés, ám mindez egy csapásra véget ér, amikor felesége egy pisztolylövés következtében holtan esik össze egy forgatáson, és a gyilkosságra, úgy tűnik, egyedül Zacknek van indoka…
Julie Smith élete sokkal nehezebb körülmények közül indul: vér szerinti szülei elhagyták, és ettől kezdve sorsa bővelkedik a hányattatásokban: az örökbe fogadó családok sora és a nevelőintézetek is különlegesen problémás gyerekként kezelik. Tizenegy éves, amikor egy lehetőséget kap az élettől: szerető családba, megértő nevelőszülők védőszárnyai alá kerül. Julie gyönyörű, határozott és együtt érző nővé válik, aki egy nap éppen karitatív célú útra indul, egyedül vezetve autóját, amikor egy különös fickóba botlik, aki nem más, mint Zack Benedict, aki épp akkor szökött meg a közeli börtönből, ahol negyvenöt éves büntetését tölti… "
Voltam már több előadáson is, ahol a börtönkörülményekről beszéltek, és igaz, azok a magyar börtönökről szóltak, de őszintén, nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne köztük. Ha viszont tényleg nincs különbség, akkor néhány dologba itt bele tudnék kötni. Vegyük például az egészségügyi állapotot. Találkoztam már emberrel, aki 10 év után szabadult, és mindössze pár hónapja volt még csak szabadon, és ez meg is látszódott rajta. Plusz azt is tudni lehet, hogy nagyon könnyű összeszedni ilyen meg olyan fertőzéseket, szóval higiéniai szempontból lett volna néhány dolog, amire oda kellett volna figyelni. De nem akarok kukacoskodni ennyire, mert végül is ez nem egy szakkönyv volt.
Julie karaktere nagyon erős volt. Tetszett, ahogy ábrázolva lett a múltjával együtt, meg ahogy a jelenben foglalkozik a tanítványaival, legyenek azok felnőttek vagy gyerekek. A külseje megint egy kicsit túlságosan is tökéletes volt, de ezt már kezdem megszokni McNaught-nál. Julie kedves, mindig vidám, bátor lány, aki bármit feláldozna a szeretteiért, még akkor is, ha a világ ellenük van. Aztán persze egy ponton megingott, és elkövetett egy hibát, de akármennyire is fogtam a fejem, hogy "jaj, ne már!", azért meg lehetett érteni. Én a helyében elgondolkodtam volna egy kis Stockholm-szindróma eshetőségén is, de ez csak én vagyok, meg amúgy is, tényleg aranyosak voltak a colorado-i jelenetek, úgyhogy éppenséggel könnyű lehetett szerelmessé válni.
Zack... igazából vele annyi a bajom mindössze, hogy nagyon egyivású volt az előző könyv főszereplőjével, Matt-tel. Mind a ketten kemények és hidegek tudnak lenni, de ha a szeretnek, akkor nagyon szeretnek. Mind a ketten nagyon okosak, már-már félelmetesen azok, és mind a ketten a semmiből tornázták fel magukat a csúcsra. De igazából nem nagyon zavart, mert szeretem az ilyen férfitípust, mert erősek, amikor az kell, viszont gyengédek a szeretteikkel. És ez aranyos. Szóval Zack-et bírtam, ő is majdnem felkerült az álompasi listámra.
A mellékszereplők is jól ki lettek találva. Julie családja nagyon kedves és aranyos volt. Alapból nem vagyok vallásos, szóval tőlem távol állnak az ilyen nagyon hívő dolgok, de itt szerencsére nem vitték annyira túlzásba, hogy nagyon zavarjon. A pap is jófej volt, tetszett a szabálya, ami miatt Keaton férfinépességének a fele igazán szenvedett. Na meg a nők is, csak ők kicsit jobban bírták. Julie anyjából nem kaptunk túl sokat, de ő is aranyos, Carl úgy szintén. Ted-nek és Katherine-nek nagyon szurkoltam, imádtam a köztük levő kémiát! Stanhope nagymama... nem igazán jött át a karakter. Addig igen, hogy kemény és hideg, és nincs szíve. Csak az utolsó oldalak... nem is tudom. Nekem egy kicsit karakteridegennek tűnt, de kellett a happyend, hát elfogadtam. A gyilkos személyére egyébként viszonylag könnyen rá lehetett jönni szerintem, még ha egyébként meglepő is volt egy kicsit, mikor már összeállt a kép.
Azt hiszem, végül is felért a várakozásaimhoz, mert azt kaptam, amit vártam. Romantikus szerelmi szál, megspékelve egy jó kis gyilkossággal, hajtóvadászattal, jó adag bonyodalommal, korábbi szereplők üdítő visszatérésével, érdekes és szerethető karakterekkel.
4/5 pont
Mikor nekikezdtem a kritikának, ötöt akartam adni, aztán 4,5-et, de rájöttem, hogy még mindig volt valami, ami zavart. Az eleje. Nekem nagyon el volt nyújtva, még ha érdekes is volt. De zavart, hogy csak olyan soká találkozott a két főszereplő, és addig a körmömet rágtam, hogy mikor történik már meg. Valahol értem, hogy kellett a felvezetés, mégis valahogy máshogy szerettem volna, ha megoldja. De ettől függetlenül nagyon tetszett, jobban is, mint az előző!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése