Amikor először olvastam Leiner Laurát, minden porcikám lázadozott ellene. Egyrészt, mert - dobjatok meg kővel - akkoriban kemény előítéleteim voltak a magyar szerzők ellen. Másrészt mert már akkor is a célcsoportnál idősebb voltam pár évvel, és azt gondoltam, hogy nagyon gyerekes, amit ő ír. Aztán a Szent Johanna Gimi magába szippantott, és Laura rajongójává tett. Nem azt mondom, hogy a könyvei tökéletesek. Nem azt mondom, hogy ő a legjobb író, akinek valaha olvastam műveit. Mégis van valamiféle varázsereje, ami miatt nem tudok nem imádni mindent, amit ír.
"Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…"
A kegyetlen függővégek mestere, azt hiszem, ezzel mindenki egyetért, aki már áldozatul esett. Éppen ezért várom mindig körömrágva az újabb és újabb részeket, mert addig is izgulok. Úgyhogy amint hozzájutok, mindig feltétlenül el kell olvasnom, még akkor is, ha amúgy már a kemény tanulás időszakomban vagyok, és megfogadtam, hogy egészen karácsonyig nem olvashatok regényeket. Na mindegy. Érte megérte.
Beki - mert én a barátjának érzem magam, úgyhogy nem fogom Bexinek hívni - egy nagyon szimpatikus hősnő. Nagyon emberi, nagyon megközelíthető, és bár néha vannak hülye döntései, azért általában jól kezeli a dolgokat. Annak ellenére, hogy popsztár, két lábon áll a földön. És külön respect, amiért most egy kicsit háttérbe vonult. Igazából örülök is neki, hogy inkább a zeneszerzői énje kerekedett felül, így hitelesebbnek tűnt egy kicsivel.
Nagy Márk... először is, nagyon vicces, hogy tényleg mindig Nagy Márknak szólította mindenki, mert ráragadt a műsorból. Egyébként pedig azt nem értem, hogyan lehet egy ilyen beképzelt, egoista tapló ennyire imádnivaló? Nem mondom, hogy álompasi, mert élőben valószínűleg a falra másznék tőle, akármilyen helyes meg aranyos meg cuki sokszor, de azért imádok róla olvasni, mert Beki és Leiner Laura is szereti őt, tehát az ő szempontjukból leírva én sem gondolkodhatok nagyon másképpen.
A mellékszereplők szokás szerint zseniálisak. Nem is akarok külön-külön belemenni a jellemzésükbe, mert egyszerűen annyira szerethető az egész bagázs, hogy kb mindenkihez ugyanazt írnám. Tetszik, hogy egy ilyen hatalmas, össze-vissza csapatot, családot alkotnak, hogy mindig kitartanak egymást mellett, örülnek egymás sikerének, és úgy általában... nagyon klasszak. Pí... hm. Hát tőle egy kicsit félek. Nádor Gergely, Geri pedig... ajjaj. Lesznek még itt bajok!
Kegyetlen függővég: pipa. Szóval ez azért nem szép dolog, főleg a részlettel a negyedik részből. Néha úgy érzem, hiába imádjuk ennyire az írónőt, ő kifejezetten gyűlöl minket, ha képes ilyen kételyek között hagyni. Hát akkor én sem leszek kedvesebb. Tény az, hogy egyik könyvét sem tudná letagadni. Van egyfajta stílusa, ami minden egyes könyvén átjön. Ugyanolyan technikák. Hasonló felépítés. Például a felsorolásokat nagyon szereti, arra már rájöttem. Szerintem az is hagyomány nála, hogy sokszor olyan szavakat használ, amiket a művelt emberek értenek, másokat meg elvarázsol, hogy ilyen is van, de amúgy nem feltétlenül használják hétköznapi emberek. Mindezek persze nem okoznak problémát, mert ezzel a stílussal állított maga mellé rengeteg embert, rengeteg imádót, szóval bevált. És tulajdonképpen én sem belekötni akarok ezzel, csupáncsak arra akarok rámutatni... nos, hogy Leiner Laura, az Leiner Laura. És ez így van jól.
5/5 pont (márkcsintás)
Jó, hát tökéletes éppen nem volt, de imádtam minden egyes sorát. Mert izgalmas, pörgős, vicces, néha komoly és szomorú, megható, van mondanivalója, nagyon jók a karakterek... és egyszerűen én nem tudok elfogulatlanul írni kritikát az ő könyveiről, mert számomra nem követett el még olyan bűnt, ami miatt meginghatna a belé vetett hitem. Ráadásul külön örültem annak, ahogy Nagy Márk (igen, én is...) és Beki közeledett egymáshoz, működik köztük a kémia, nagyon is, és nagyon-nagyon szurkolok, hogy a következő kötetben ne szenvedjenek sokat egymással, hogy mi se szenvedjünk. Elég volt 5 résznyi Reni-Cortez szenvedés, ne ismétlődjön meg, ha lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése