Annyiféle könyvet írtak már leukémiás betegekről. Olyan sok fajta beteg embert szerettünk meg, hogy aztán végigizguljunk értük köteteket. Azt gondolnám, mindegyik egy kaptafa, mindegyik ugyanolyan, ha egyet olvastál, akkor mindet. És mégsem. Mindegyikben van valami különleges, valami, amitől más, mint a többi. Ezt a könyvet úgy találtam meg, hogy ingyenes volt az Amazonon, ráadásul Goodreads-en nagyon jó értékelése volt. Mégis halogattam az olvasását, mert várható, hogy az ilyen témájú könyvek megterhelik lelkileg az embert. Ez törvényszerű.
"Kedves Naplóm!
A leukémia tizenegy éves korom óta része az életemnek. Most, hat évvel később, vissza akarom kapni az életemet. Csak nem vagyok benne biztos, hogy az pontosan milyen is. A teszteredmények ma érkeztek meg. 22 000. Ami azt jelenti, hogy abbamaradt az átmeneti javulás az egészségemben - már megint. Három lehetőségem van:
1) Egy újabb kör chemo.
2) Egy szuper új kísérleti gyógyszer
3) Hagyni az egészet - elfelejteni a gyógyszereket és a kezeléseket, és élvezni a hátralevő időt.
Azt hiszem, tudom, mit akarok. Aztán besétál Damian, és megváltoztat mindent.
Úgy értem, mindent...
Megvan a maga csomagja. Ez valahogy összeköt minket, tudod? Mi értjük, mit jelent elveszíteni azt, ami a legfontosabb mindössze egy pillanat alatt. Mégis, az utolsó, amire szükségem van, hogy még valakit összetörjek, ha nem tudok elég keményen harcolni. És az utolsó, amire neki szüksége van, még valaki, akit gyászolnia kell.
Mindegy. Most már csak két lehetőségem van.
Valahogy tudom, hogy bármelyiket is válasszam, az eredmény ugyanaz lesz. Ahogy a homok fut az órában, remélem, elég lesz ez ahhoz, hogy megmutassam Damian-nek, hogy megéri élni az életet.
Megéri harcolni érte. Megéri meghalni érte.
Örökké Szeretlek,
Kate"
Már a tartalom előrevetíti azt, hogy nem egy könnyű olvasmány. Mert nem elé, hogy Kate-nek súlyos betegsége van, még Damian-nel is vannak zűrök. De még milyenek! Habár, amikor még nem kezdtem el olvasni, nem is értettem, hogy ennyire rossz is lehet az ő helyzete. A kettejük baja simán elég lenne két külön könyvre is úgy, hogy a másik szereplő közben teljesen rendben van. Így viszont... hát, csak még durvább a helyzet.
Kate szerintem csodálatos. Olyan bátran harcolt végig... komoly döntéseket hozott meg, nem siette el őket. Persze, az is igaz, hogy remek család állt mögötte, nagyon jó ápolók, egy ügyes doki - és persze, Damian. De azért mégiscsak az ő akaratereje volt itt a fő, hogy nem adta fel, hogy nem akarta cserbenhagyni a szeretteit. És nem ez volt az egyetlen oka erre, hanem maga a tény, hogy élni akar, mert ő látta a szépet a legapróbb dolgokban is, mint például a napfelkelte, és bármikor képes volt felkelni és gyönyörködni benne. Annak ellenére, hogy mennyi mindenen ment már így is keresztül, megmaradt az optimizmusa, képes volt mosolyogni és nevetni, és úgy általánosságban, boldognak lenni. Először nem örültem a döntésének, de aztán megértettem, és elfogadtam. Nem tudom, hogy én hogyan döntöttem volna hasonló helyzetben, de remélem, soha nem is kell megtudnom.
Damian... ó, Damian aztán el volt ám cseszve! Persze, érthető. Ő is átment dolgokon, és ő a maga módján dolgozta fel az emlékeket. Nem szép módon. Nagyon nem. Volt egy bizonyos pont, ahol nagyon dühös voltam rá, és legszívesebben pofon vágtam volna, aztán pedig magamhoz szorítottam volna jó erősen. De nem tökéletes, egyáltalán nem, és éppen ez a szép benne. Követett el sok-sok hibát, hülyeségeket csinált, amiket nem kellett volna, de éppen ezek tették emberivé és valóssá, mert hé, a való élet kemény, és még a legkeményebb hősök sem tökéletesek. Tetszett, ahogy imádta Kate-et úgy, ahogy volt. Hogy hiába vett fel parókát, ő jobban szerette kopaszon, mert tudta, hogy így legalább nem viszket neki. Annyira szomorú voltam miatta és érte. SPOILER! Utána néztem, és a következő rész róla fog szólni, hogy hogyan lép túl Kate-en egy új lánnyal. Nem akarom elolvasni, mert nem akarok róla tudni, hogy hogyan szeret bele valaki másba. Nem kívánom neki, hogy örökké egyedül maradjon, mert megérdemli a boldogságot, de... nem is tudom. Fájna tudni róla. De azért úgyis el fogom olvasni :) SPOILER VÉGE!
A mellékszereplők is nagyon jók voltak! Kate szülei nagyon édesek és támogatók, és nem utolsó sorban erősek. Nehéz volt támogatni a lányukat, de a legjobbat akarták neki még akkor is, ha az nekik nagyon fájt. Damian apja először szimpatikus volt, aztán nem, de végül megint igen, ahogy összeszedte magát, és Damian mellett állt végig. Leslie nagyon aranyos volt, Brennan pedig imádnivaló! Remélem, jól érezte magát Disneylandben!
Azt hiszem, az egyetlen ok, hogy nem zokogtam végig a könyv második felét, hogy egy plázában voltam, és kisebb-nagyobb megszakításokkal olvastam. Így is nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne folyjanak a könnyeim, néha nem is sikerült, szóval kaptam pár fura pillantást. Még ahogy ezt a bejegyzést írom is legszívesebben elsírnám magam, hihetetlen hatással volt rám a könyv.
5/5 pont
Egyértelműen megérdemli. Gyönyörű volt, szomorú, szívet tépő, közben csodálatos, néha még vicces is, de egészen nagyszerű. Néha félek belekezdeni angol nyelvű könyvekbe, pedig nem kéne, mert ha jó a könyv, akkor egy idő után észre se venni, hogy nem magyarul olvassa az ember. Utálnám, ha nem tudnék angolul, és nem olvastam volna ezt a könyvet. Hamarosan szerintem olvasom is a következő részét, de talán előtte beiktatok majd valami könnyedebb olvasmányt is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése