Jamie McGuire-rel néha kicsit ingatag a kapcsolatom. Néha nem tudom eldönteni, hogy akkor végül is a könyve felért a várakozásaimhoz, vagy inkább csalódást okozott. Igaz, valójában nem olvastam tőle túl sokat, csak a Maddox testvérek történetét, Travis-ével kezdve, szóval a többi könyvről nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre tény, hogy nem is igazán csábítanak olvasásra. Ennek ellenére, amikor a Maddox testvérekről van szó, általában nem is gondolkodom, hogy melyik könyv legyen a következő.
"A kemény, tréfát nem tűrő Liis Lindy FBI-ügynök eldöntötte, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Thomas Maddox egy arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy temérdek életet megmentett, van egy ügy, amely túlszárnyalja képességeit. Öccsére, Travisre börtönbüntetés vár, mivel benne volt a keze egy alagsori gyújtogatásban, amely során számtalan főiskolás veszítette el az életét, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi öccse megmentése érdekében alkut ajánl: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. Liis makacs és kihívó, ám valahogyan sikerül meglágyítania Thomas kemény határait, és ráveszi, hogy a tökéletes ügynök elkísérje őt egy ünnepségre. Egy párként utaznak el Travis és Abby fogadalmának megújítására, és amikor véget ér a ceremónia, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e vonzalmukat."
Ez most egy kissé más stílusú lett, mint a korábbiak. Valószínűleg azért, mert ezek mégiscsak sokkal komolyabb, felnőttebb karakterek, akik állandó veszélyben élnek, és akik mind elkötelezettek a munkájuk iránt. Eleinte aggódtam is, hogy nem lesz meg a hangulat, ami a többit jellemzi, de végül kellemesen csalódtam.
Liis... nem idegesített mindig. Néha igen. Alapvetően egyébként egy belevaló, talpraesett, kemény nő, akit nem lehet nem tisztelni. Ő már tényleg nem csak egy kis tini fruska, hanem igazi nő, aki a karrierjének él, mert imádja, amit csinál. Ez szerintem amúgy tök jó, főleg a mai világban (nem akarom behozni a real life problémákat, de gondolom, nem kell részleteznem, hogy milyen nőket érintő felháborodást keltő dolgokra gondolok...). Viszont... viszont egy idő után már idegesített az állandó ellenállása, amikor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy mi a helyzet, és ő mégis még mindig ellenkezett, mert hogy az útjába állna a szerelem, és emiatt nem engedheti meg magának. Bosszantó.
Thomas. Az előző könyv nagy csavara volt, hogy Camille régi szerelmeként bukkant fel. Éppen ezért érdekes volt, hogy a következő az ő könyve lesz, amiben ő is párt talál. Egy kicsit nekem mégis csalódást okozott. Ahhoz képest, hogyan festették le, hogy mekkora görény, és félelmetes meg ijesztő, túlságosan könnyen ellágyult már az elején is Liis közelében. Egy szintig ez tök cuki, értem én, de ahhoz képest, hogy mennyire padlóra került állítólag a szakítás után, és mennyire nem foglalkozott nőkkel, Liis-nek túlságosan könnyen megadta magát, miközben állítólag azért még mindig mást szeretett. Nekem ez így nem állt össze teljesen. De azért kedveltem, mindennek ellenére, mert gyengéd, okos, erős férfi, akinek iszonyatos terhek nyomják a vállát, de nem roppan össze, hanem vállalja a felelősséget. Szóval voltaképpen nincsen ellene kifogásom... ha nem tudom, hogy mit mondanak róla mások.
A mellékszereplők üde színfoltjai voltak a könyvnek. Maddoxékból most sajnos nem kaptunk túl sokat, de tetszett a Travis-es jelenet, mert igazi, vérbeli Travist kaptunk, nem hazudtolta meg a korábbi önmagát. Tetszett a drámaiság. Val karaktere hamar a szívemhez nőtt, isteni a képessége, hogy felismeri a hazugságokat. Bevallom őszintén, én egy kicsit szurkoltam Sawyer-nek, még ha szemétséget is tett. Megsajnáltam, na. Marks viszont nem kifejezetten nőt a szívemhez. Camille... ha megjelent, mindig ideges lettem, pedig az előző könyvben nem volt vele bajom. Csakhogy most felkavarta a vizet, és ezzel együtt a főszereplők életét is, és nem a jó értelemben. A pokolba kívántam.
Izgalmas volt. Tetszett, hogy beláthattunk az FBI működésébe, hogy egy nyomozást követhettünk végig. A végén egy kicsit talán túl gyors volt számomra a lezárás, habár így is voltak dolgok, amiket már túl sokáig húztak...
4/5 pont
Összességében azért jó volt ez. Mert mégiscsak sajnáltam, ha le kellett tennem, aztán örültem, amikor folytathattam. Izgalmas volt, végig fenntartotta az érdeklődést, a szereplőket könnyű volt megszeretni. Liis és Thomas között izzott a levegő, és tetszettek a szóváltásaik is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése