Susan Ee: Túlélők világa

Készséggel bevallom: csaltam. Az volt a terv, hogy a következő zh-kig nem olvasok több könyvet, de ha már kéznél volt az Angelfall folytatása, mégis hogyan mondhattam volna azt, hogy várok másfél hetet? Sehogy. És nem bántam meg, hogy nem vártam, mert töretlenül ugyanazt a minőséget hozta, mint az első.

"Az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból.

Mikor egy csapatnyi ember szörnyetegnek véli és foglyul ejti Paige-et, Penryn húgát, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik. Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn keresztülautózik San Franciscón, a testvérét keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyet az élükön. Ha választania kell, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogyan fog dönteni?

Penryn és Rafi ismét együtt. Tudd meg, mi táplálja izzó érzelmeiket!"

Szóval az első rész úgy ért véget, hogy Penryn-t mindenki halottnak hitte, a húga egy ismeretlen lénnyé változott, az anyja hozta a szokásos formáját, Rafi (még mindig fenn vagyok ezen akadva, miért nem maradhatott meg az angol eredeti, a Raffe?) pedig a szárnyáért küzd a gonosz Beliellel. Penryn ugye folyamatosan ébredezik, kezd magához térni, és nem meglepő módon az embereket elég kellemetlenül érinti, ahogy feltámad a halottaiból. 

Gyorsan végigmenve a szereplőkön még egyszer, Penryn továbbra is egy végtelenül bátor és talpraesett főhős. Annak ellenére, hogy küzd az ellen, hogy Clara hősnek kiáltotta ki, mégis tudat alatt nagyon is igyekszik megfelelni ennek a célnak, és hamarosan bevallja magának, hogy nem tudna abban a tudatban élni, hogy nem segített az emberiségnek, miközben megtehette volna. Persze, emiatt folyton konfliktusba kerül saját magával, amiért így a családja biztonságáról nem tud úgy gondoskodni, mint más esetben, de végül a helyes döntéseket hozza meg.

Rafiból sajnos most nem kaptunk olyan sokat, a könyvnek körülbelül az utolsó negyedében jelenik meg úgy, hogy már kézzelfogható közelségbe kerül. Az viszont pont elég ahhoz, hogy újfent tócsává olvadjunk. Sokkal megközelíthetőbb, nyíltabb és közvetlenebb, mint az első kötetben, ami nyilván annak köszönhető, hogy azt gondolta, Penryn a karjai között halt meg, és amikor rádöbben, hogy ez nem így van, nem lett volna túl könnyű úgy tennie, mintha még mindig az a kérlelhetetlen angyal lenne, mint az elején. Imádom, hogy ilyen védelmezővé vált, de továbbra sem veszti el önmagát, mert elsősorban még mindig egy harcos, és nem tesz olyan ígéreteket, hogy örökké együtt maradnak Penryn-nel, sőt, kerekperec ki mondja, hogy nekik nincs közös jövőjük. Ennek ellenére vigyáz rá, és amikor csak tud, segít neki, és érződik a lapokon keresztül a vágyódása a lány iránt. Nem is tudom, hogy hogyan lehetne ennek úgy vége, hogy teljesen elégedett lehessek.

Annyira szörnyen sajnálom Paige-et! Szörnyűséges, ami vele történt. Szégyellem magam, de a könyv jó része során úgy voltam vele, hogy szükséges a halála, mert ő már nem Paige. Ahogy viszont Penryn gondolkodása is egyre jobban alakult, főleg a videó után, már fájt a szívem amiatt, amit gondoltam. És azért is, ahogy az elején Penryn gondolkodott róla, hogy nem bírt ránézni, és nem bírta megölelni. Szegény kislány, annyi borzalmon ment keresztül, és most még azt is el kell viselnie, hogy a saját nővére elszörnyed tőle. Nagyon szurkolok neki, hogy helyrejöjjön! Penryn anyja még mindig nagy kedvencem, hiába vannak elég ronda jelenetei is. Mégis, eszméletlen, ahogy mindig feltalálja magát. Clara történetének nagyon örültem, végre történt valami jó is. Uriel viszont egy nagyon, nagyon ijesztő karakter. Sok ijesztő angyalról lehetett már olvasni az irodalomtörténet során, de egyértelműen a legijesztőbbek közé tartozik. Beliel... néha megingtam. Paige miatt. De közben meg mégsem... furcsa viszony fűz hozzá. DuDam párosa még mindig nagyon ott van, és az új kedvenceim a Tetkós és az Alfa. Remélem, látjuk még őket!

Izgalmakban ezúttal sem volt hiány. Tényleg olyan sok minden történt benne, annyira pörgött az egész, hogy lehetetlen volt beleunni. Még úgy is, hogy én alapvetően a beállítottságom miatt mindig a romantikus részekért vagyok oda, itt viszont Rafiból elég keveset kaptunk, így sem mondhatom azt, hogy bármelyik részt átugrottam volna, hogy végre a számomra legizgalmasabb jelenetekhez jussak. 

Hadd térjek ki Tündérmackóra! Bevallom őszintén, a legmulatságosabb pillanatok mind a kardhoz kötődnek. Egyébként nagyon tetszik, ahogy ki van találva, hogy bár Rafi kardja, akihez hűséges, most mégis Penrynnél van, ennek ellenére kötődik az angyalhoz. És ahogy láthattuk, a ruhája és a neve sem elég ahhoz, hogy megszégyenítsen egy ilyen fenséges és hatalmas fegyvert!

5/5 pontNagyon tetszik! Pörög, izgalmas, nagyszerű szereplőkkel, akik közül senki sem tökéletes, éppen ezért szerethetőek. Nagyon ajánlom minden angyalimádónak, mert egy egészen más nézőpontból közelíti meg a fajt. Meg azoknak is ajánlom, akik nem angyalimádók, de ha ez az első angyalos könyvük, azért hadd mondjam el a védelmükben, hogy nem minden angyal ilyen gonosz ám!