Nalini Singh: Blaze of Memory

Ha Nalini-ről van szó, minden bizonnyal rettentően elfogult vagyok. Ő a kedvenc íróm, a szememben egy istennő, aki képtelen elképesztőnél rosszabb könyveket írni. Ha belegondolok, talán panaszkodhatnék, hogy az Egy világ - két faj - állandó küzdelem sorozat könyvei egy kaptafára mennek - mindig van benne egy nő és egy férfi két külön fajból, vagy egy fajon belül különböző alfajokból, van benne politika, halálos veszedelem, lassú, szépen felépített szerelem, és a végén a hepiend - én mégis mindegyikben látok valami egyedit, amitől nem lesz mindegyik könyv ugyanolyan. A Blaze of Memory nem a sorozat legjobb kötete, de ettől még ez sem teljesített alul.

"Dev Santos eszméletlenül és bántalmazva talál rá, emlékek nélkül arról, hogy ki is ő valójában. A n ő csak annyit tud, hogy veszélyes. Emberei legsebezhetőbb titkainak védelmére elszántan Dev-nek kötelessége minden veszélyt kiiktatni. Olyan feladat ez, amit még sosem habozott elvégezni... egészen addig, amíg azon nem kapja magát, hogy belebonyolódott a nőbe, aki az ellenség legádázabb fegyverének bizonyulhat.

Egy árny elnyomó által elszakítva az emlékeitől, és egy hidegvérű gyilkosságra beprogramozva, Katya Haas elkeseredetten küzd a józan eszéért. Az egyedüli reménye Dev. De hogyan nyerhetné el annak az embernek a bizalmát, aki talán a következő célpontja lesz? Ebben a játékban valakinek meg kell halnia..."

Dev már feltűnt a sorozat negyedik kötetében a Shine alapítvány igazgatójaként. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkoriban nem igazán ragadta meg az érdeklődésemet, nem lettem kíváncsi az ő történetére. Persze, amikor megtudtam, hogy ebben a részben róla lesz szó, egy kicsit megörültem, mert imádom, amikor egy mellékszereplő történetét olvashatom, mert mindig biztosítva van, hogy feltűnik egy régi karakter - ráadásul Clay és Tally története a kedvenceim közé tartozik, csak éppenséggel róluk alig volt szó benne.

Aztán elkezdtem olvasni a könyvet, és Dev is pont annyira álompasivá nőtte ki magát, mint bármelyik másik. Imádom, hogy Nalini férfi karakterei mind különböznek, és mégis ott van bennük az a tulajdonság,  hogy nem lehet nem álmodozni róluk. Mind hihetetlenül férfiasak, szexik, erősek, védelmezőek, és amit külön imádok, az az érintés iránti megszállott szeretetük. Mégis ki ne szeretné, ha egy erős férfi folyton ölelgetné és simogatná? 

Nagyon örültem neki, hogy Dev hiába részben mentál, mégis inkább emlékeztetett egy alakváltóra a vadsága miatt. Nagyon tetszett, hogy szépen fel lett építve, hogy eleinte még hidegvérrel meggyilkolta volna azt, aki veszélyezteti a védelmezettjeit, aztán a folyamat közben ellágyult, és már nem lett volna rá képes, és mégse veszítette el a veszélyes kisugárzását. 

Persze, minden férfi mögött ott áll egy nő, és ez itt is így volt. Katya egy hihetetlenül erős női karakter, akit hiába kínoztak és gyötörtek addig, amíg elvesztette a személyiségét, és megszűnt Ekaterina-nak lenni, nem tudták teljesen elpusztítani, mert talpra állt, és olyan emberré nőtte ki magát, aki megállta a helyét egy ilyen végtelenül férfias és uralkodó férfi mellett. Mert nem hagyta magát elnyomni, ha engedett is a férfinak, azt azért tette, mert belátta a logikáját, és nem azért, mert legyőzte őt. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy még a beprogramozása ellen is hősiesen küzdött, hogy ne bánthassa a férfit, akit szeretett.

Mindig örülök, amikor ismerős alakokat látok feltűnni, és ez most se volt másképp. Sascha és Lucas párosa örökké nagy kedvenc marad, nagyon örülök neki, hogy szinte minden kötetben kapnak külön fejezetet. Dorian és Ashaya párosa kissé kevésbé lopta be magát a szívembe, de őket is örömmel láttam. Jonquil karaktere nagyon érdekes, és tetszik, hogy egy klassz srác lett belőle. Noor és Keenan pedig... hát, az egy meglepő fordulat volt a végén. Nem akarom lelőni a poént, de nagyon remélem, hogy egyszer, talán jó pár könyv múlva róluk is lehet sokkal többet olvasni, mert nagyon kíváncsi lettem rájuk.

Az eddig ismert mellékszereplők mellett újak is megjelentek, akik újabb üde színfoltjai lettek a történetnek. A nagyi irtó jófej volt, Tag és Tiara pedig felkeltette a kíváncsiságomat, habár az nem tetszett, amikor a vita során Tiara arra az oldalra állt, ahova nem kellett volna neki. Elég furának tartottam, és ettől egy kicsit kevésbé lett szimpatikus, de biztosan neki is jó oka volt rá.

A Tanács tagjai még mindig félelmetesen ridegek és számítóak, de Kaleb Krychek egyre jobban érdekel. Alig várom, hogy az ő történetét olvassam, mert kíváncsi vagyok, hogy Nalini hogy hoz ki belőle egy újabb könyves álompasit - mert biztos vagyok benne, hogy így lesz.

Összességében a történet érdekes volt, pörgött és végig érdekelt. A levelek nagyon tetszettek, öröm volt látni, hogyan tartottak ki az Elfeledettek az Elcsendesedés ellen, és nagyon megható volt olvasni az erős nő szavait. 

4/5 pont

Azt hiszem, a pontozást most Nalini-mértékben végeztem. Ha általánosságban kellene, akkor talán megkapná a maxot, de eddig ez volt a leggyengébb kötet a sorozatban. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért. Esetleg azzal tudom magyarázni, hogy az én kedvenceim azok, amikor legalább egy alakváltó szerepel az egyenletben. Mindenesetre bátran ajánlom bárkinek, aki szereti a paranormális szerelmi történeteket, mert számomra Nalini ezeknek a koronázatlan királynőjük.